Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1928
23 kívüli körülmény nem zavarta. A rendszerinti értekezleteket mind megtartottuk. A VIII. osztályban a hittanvizsgálat és az évvégi összefoglalások május 7—14., az érettségi írásbeliek május 16—18., a szóbelik jún. 1— 10; az I—VII. osztályokban a hittanvizsgálat és összefoglalások jún. 16—25., a magánvizsgálatok jún. 8., 10. és 11. napjain voltak. Az érettségi szóbeli vizsgálatokon Jámbor György dr. középiskolai igazgató, a hitfanvizsgálatokon Mafuszka Mihály apát, kanonok, érs. biztos elnökölt. — Az évet Tedeummal és évzáró ünnepéllyel jún. 29-én fejeztük be. 3. A tanulók száma. A nyolc osztályban 521 volt a felvett nyilvános tanulók száma. Kevesebb, mint az előző évben, ami azzal a törekvéssel magyarázható, hogy az intézet, amennyire a helyi viszonyok engedik, a létszámot a normálisra iparkodik visszaszorítani. Egy osztályra átlag így is 65 tanuló esik. A baj azonban abban van, hogy az eloszlás nem egyenlő. Különösen a III. és IV. osztály, továbbá az idegenből jött papnövendékek miatt a VII. és VIII. osztály volt túlnépes. Látszatra ez az állapot javallná az osztályok párhuzamosítását. Ez érdekben az óhaj sokszor meg is nyilatkozott már. A sürgetők azonban nem igen néznek a dolgok mélyére s többnyire felszínes gondolkodás, sokszor merőben egyéni érdek adja a követelő szót az ajakra. S bár egyátalán nem illetékesek a kérdés feszegetésére, olykor-olykor kellő kímélettel még az iskolafenntartó Rend iránt sincsenek. Hogy, ez alkalommal először, a száraz statisztikai adatok közlése helyett itt is szót ejtünk e kérdésről, felvilágosítási szándékunk, sőt egyenesen kötelességünk magyarázza meg. A legelső megfontolandó az volna, hogy egy intézet párhuzamosítása sohsem ideális, hanem csak szükségszerű. Ha valahol, akkor az iskolában — még a legjobb vezetés mellett is — a quantitas mindig a qualitas rovására megy. Az olyas, a), b), c) osztályokra tagolt „monstrum-iskolák“ hivalkodhatnak vonzóerejükkel, ha ugyan a parallelosztályokat nem inkább a körzetükbe tartozók nagy számával lehetne magyarázni, de a lehetséges legjobbat épen a sok-sok tanuló miatt nem igen nyújthatják. Azután a mindenáron párhuzamosítóknak egy kicsit azon is kellene gondolkodniok, vájjon nemzeti érdek-e. minden jelentkező előtt kinyitni a középiskola, különösen pedig a gimnázium kapuját? Azt hittük a vesztett háború után, hogy a szülők gyermekeiket megfelelő és szükséges előtanulmányokkal inkább gyakorlati életpályákra fogják nevelni. Épen az ellenkezője történt. A beírások idején olyan megmozdulás és tódulás Eger felé sohsem volt, mint a háború óta. Azelőtt faluról csak egy-két gyerek kopogtatott az intézet kapuján, ma egy-egy faluból egész csapat kéri felvételét. Ismerjük a földmívesember szociális helyzetét; s ha ez nagyon megérthetővé, sőt egyenesen kívánatossá teszi is, hogy fiát taníttassa, ez a szükséglet nem
