Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1927

- 15 ostromnak nagy veszedelme miatt, mely történelmi hagyományaink megvetésével, történelmünk legdicsőbb alakjainak kisebbítésével, sőt bemocskolásával a hazai föld szeretet ét először közömbösíti, majd a kötelékeket, melyek a magyart a hazai röghöz kötik, lazítja s meg is szakítja. Valósággal az életösztön kiált védőmunkáért; az életösztön követeli, hogy ez ellen a szellemi hadjárat ellen felvonultassuk nemzeti csapatainkat. Ennek katonái az ifjú nemzedékből kerülhetnek ki. Ezt kell tehát rá oktatnunk, rá nevelnünk; ezt kell edzenünk.

A mi iskolánk az Isten-hit és honszeretet két pillérén nyugszik. A mi egész munkánkat ez a két eszme táplálja s hevíti. Minden szó, mely benne elhangzik; minden tett, mely cselekvésre tanít; minden egyesület, mely benne az ifjúi lélek gyakorlótere: ezt a két eszmét hirdeti; ennek a két eszmének szükségességét bizonyítja; ennek a két eszmének megvalósíthatását példázza. Ebben a két eszmében benn- foglaltaíik a többi is, melyek együttvéve mint komponens erők adják azt a resulíáíumof, mely ideálunk: a testben ép, lelkében istenfélő, szívében jó, jellemében szilárd, akaratában kitartó, önmegfagadásban hős és tudásban gazdag ifjú.

Hogy ilyen legyen, ezért beszéltünk neki Istenről, tanítottuk a hitre s neveltük benne a hit deposiíumához, az anyaszentegyházhoz való hűséget s ezért vezettük el azon diákmisszióba, amelyet Tóth Tihamér dr. c. apát, budapesti egyetemi ny. r. tanár úr, a kiváló diákpedagógus, intézetünknek egykori jeles tanítványa, márc. 6—8. napjain nagy szeretettel s rendkívüli hatással tartott az egri középiskolák felsőbb osztályú tanulóinak, mialatt a kisebbeket (I—IV. oszt.) László Vince dr. r. tanár állította a szentgyakorlatok kegyelmi áramába az ő nemesen buzgó lelküleíének áldozatos szereíetével. — De beszéltünk neki a Hazáról, a haza dicsőségéről és fájdalmáról is; nemzeti erényeinkről s nemzeti hibáinkról és gyakoroltuk a honszeretet nagy erényében is, hogy majd mikor tettet kíván tőle a Haza, tefterős, önérzetes és lelkiismeretes férfiú legyen. — Aztán szoktattuk köfelességfeljesífésre, munkára, lemondásra és önmegfagadásra, mert érezzük, tudjuk, hogy az élet mindezt fokozottabb mértékben és kikerülhetetlenül, kérlelhetetlenül megköveteli tőle, ha élni s a köznek hasznára akar lenni.

8. Ünnepek. Az ünnepek rendezésénél ez évben is az a szándék vezetett bennünket, hogy általuk a vallásosság, a hála, az emlékezés s a kegyelet, az emberi szív e legnemesebb érzelmei mélyüljenek és gazdagodjanak. Szept. 14-én Veni Sancté-val ünnepi misén kértük a Szentlélek Isten kegyelmét az új esztendő nagy munkájához. — Szept. 27-én, az intézet kegyurának nevenapján, gondviselő jótevőnk életére kértük az Isten áldását. — Okt. 6-án az aradi vértanúk leikéért imádkoztunk s emléküket bensőséges ünnepségben elevenítettük fel. — Nov. 12-én Szent Imrének, a magyar ifjúság védőszentjének tiszteletére