Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1927

12

Mindezek elmondása után bizonyos önérzettel állapíthatjuk meg, hogy a mi felfogásunk, amellyel a sport elfajult túlzásait a józanság korlátái közé óhajtjuk szorítani, először is nem áll magában, másodszor épen nem a „maradi“ egyoldalúságnak a gondolkodása, vagy az ellenséges érzületnek állásfoglalása. Aminthogy nem is lehet az, mert ha a teremtő gondolatnak, a cselekvésre hevítő érzésnek s a tettre erős akaratnak is szószólói maradunk; ha a csak bajnok-képzés helyett a tömegeknek egyenletes testnevelését sürgetjük; ha az egészséget féltjük és védjük a túlzásba vitt sportolás orvosilag megállapított következményeitől (szívbaj!): csak a helyesen felfogott kultúrának, a nemzeti lélek értékeinek s a legdrágább egyéni kincsnek vagyunk a védelmezői.

A tanulók egészségi állapota az egész év folyamán jó volt. Ezt a megállapításunkat nem módosítja arra az időszakra (nov.—dec.) visszaemlékezésünk sem, amikor városunkban a kanyaró nagy arányokban lepte el a kisebb gyermekeket. Intézetünk a járványtól csaknem mentes volt. Akik e miatt mégis mulasztani voltak kénytelenek, a család- jókban volt betegség miatt orvosi tilalomra maradtak távol az iskolától. Hasonlóképen nem okozott nagyobb bajt a tavaszi hónapokban jelentkezett fülíőmirigylob sem. Ettől ugyan intézetünk sem maradt immunis, de a betegségi eseteknek sem száma nem volt túlnagy, sem tartalma nem volt hosszú. — Az iskola munkájában ezek szerint megakadás, vagy csak zavar sem volt, és sem a könnyebb, sem a súlyosabb betegségi esetek nem haladták túl a normális számot, bár ez utóbbiak közül, jobbára meghűlésből származott komplikációk miatt, több olyan súlyos volt, hogy szenvedője hónapokon át akadályozva volt az iskolába járásban. Főképen e hosszú lefolyású betegségek és az orvosi kitiltások magyarázzák meg, hogy ez évben egy tanulóra átlag 30 mulasztott óra esik.

Haláleset, Istennek hála, nem volt.

A szokásos szemvizsgálafot a városi t. orvos a legkedvezőbb eredménnyel végezte el; az intézeti egészségügyet pedig Horváth Géza dr. kórházi főorvos, iskolaorvos gondozta. A szegény tanulókat díjtalanul gyógyította s általában sem időt, sem fáradságot nem kiméit, ha az intézet egészségi ügye, vagy beteg tanulóink érdeke munkára szólította. Ő vizsgálta meg a torna alól felmentést kérő tanulókat is. Az e közben szerzett tapasztalatai egy cseppet sem kedvezők, akár a felmentésre jelentkezett, akár a felmentett tanulók számát vesszük tekintetbe. Amazok között több volt olyan, akiknél a szubjektív panaszok jóakaratú figyelembe vételével sem tudott csak legkisebb bajt sem megállapítani, úgyhogy ezeknek megszabadulási törekvése a tor-