Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1927
11 űzték s az intézeti kirándulásokra, amelyek nagyon kedves alkalmat nyújtottak szórakoztató játszásra is, mindig lelkesedéssel jelentkeztek. S míg mindezekben az intézet felvilágosííólag és buzdítólag hatott, a testnevelési óráknak, a sportköri és cserkészgyakorlatnak a szakszerű és rendszeres vezetés gazdag tartalmat adott. A megengedett határokon belül nemes versenyekre is engedtük gyermekeinket, de mindig azzal az oktatással, hogy, ha küzdelemre mennek s ellenfelöket legyőzvén, önérzettől ragyogó homlokkal hagyják el a pályát, önérzetük arra késztesse őket, hogy szellemi és erkölcsi erejök kifejtésén csak annál lelkesebben munkálkodjanak, ami annyit jelent, hogy a testedzést nem öncélnak, hanem nemesebb erkölcsi tevékenységre való készség nevelő eszközének kell tartaniok; mert máskép az erkölcsi nemesbülés tényezője helyett az erkölcsi durvaságnak, sőt elvadulásnak válik tényezőjévé, aminek szomorú példáit a véres csatákban végződő labdarúgó meccsek és botrányba fulladó sportegyleti gyűlések elég gyakran láttatják. A mi elvi álláspontunkat a testnevelés kérdésében a ma élő pedagógusok legjelesebbjének, a német Försternek szavai fejezik ki leghívebben: „A korunkban divatossá vált testi nevelésről azt kell mondanom, hogy nagy erkölcsi ellensúlyra sürgősen szükség van. Először azért, mert a testi fejlődés mindig rejt magában a lelki fejlődésre nézve némi veszélyeket, amelyek ellen csak a jellemnek minél nagyobb művelésével védekezhetni; másodszor azért, mert a testi egészség, bátorság és ellenálló erő épen az erkölcsi világból nyeri leg- hathaíósabb ösztönzéseit, támaszait és védőit. Nincs gondolkodó nevelő, aki nem tudná, hogy a test erősödése és fejlődése, a lélek műveltségének nagy ellensúlya nélkül, a testi erő durva fitogfatására s — hogy úgy mondjam — a testi önérzet szertelen megnövekedésévé fajulhat- Az angol iskolákban, például, a testedzés mindenféle fajtájának szertelen gyakorlása, a testi vetélkedés vágyának felkeltésével és izgalmaival s a test erejének kelleténél nagyobbra becsülésével sok nemes érzést fojt el a lélekben. A test edzését, kétségkívül, az iskoláknak a test épségét fenyegető ellensúlyául kell tekintenünk, de ha mértéke és határa nincs, akkor a testtel való túlságos foglalkozás miatt mindazt, ami testi, merésszé és fékezhetetlenné teszi az érzékiséget is, amelyet pedig, mértéket tartva, korlátozni lenne hivatva. Aki a testnek fejlesztését az erkölcsi fejlődésnek kellőképen alá nem rendeli, annak a puszta testi sikernél egyéb gondja nincs s csak eldurvítja a lelket. A test fejlesztésének magasztos célját, egyszersmind mértékét és határait — úgymond a protestáns Förster — szebben senki sem jelölte meg e két fenséges mondásával: „Vigyázzatok testetekre, hogy lakhassák benne a lélek". Ez az egyik. A másik: „Dicsőítsétek és hordozzátok Istent a ti testetekben!“
