Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1926
13 Simuljon le mostan homlok barázdája, Feledjetek gondot, bút egy pillanatra, Lelketek tükrében nézzetek a múltba, Gyermekkori boldog, varázsos világba, Hol gyermekként ti is csak tündéri álmot Láttatok és minden rózsaszínben játszott. * Jól tudom ez hozott, messziről ez vonzott! Hogy visszalopjátok a múlt édes mézét, Hogy visszahozzátok múlt idők emlékét, Hol vidám, nevető, derűs ifjú élet, Kedves gyermekkacaj mosolygott felétek! Jöttetek azért is, hogy felemeljétek Fennen magasokba a felszentelt zászlót, Hogy vele kiküzdjük, megálljuk a harcot, Melybe belesodor a viharos élet. Köszöntlek Titeket, Apáink, Bátyáink! Iskolapadokban dicső elődeink! Hajatok ősz fürtje a tisztesség éke, Békés mosolyotok szép jövőnk reménye. Hűségben tömörült soraitok nekünk Lendítő erő és tüzet kap a lelkünk, ígérjük Tinéktek, példátok nyomában Követni fogunk az élet sok bajában. Leszünk majdan méltó utódok Hozzátok, Ti minket szerető, bennünket segítő Jó öreg diákok! Ury Lajos dr., Ítélőtáblái tanácselnök úr, a lelkes ciszterci diák válaszolt a nagy tetszéssel fogadott szavalatra. Fényesen kiművelt elme ragyogott szavában, mindig nemes, úri lendület vezette szózatát; igaz kultúrértékek védelmében edződött, tiszteletet parancsoló meggyőződés ritka erejével mondta el szószerint közölt gyönyörű beszédét a lelkes figyelemmel hallgató ifjú és öreg diákoknak. »Édes Fiam! Azoknak nevében, akikhez szólottái, az egri cisztercita öreg diákok nevében, és azok megtisztelő megbízásából köszönöm meg szívem mélyéből — mint mondtad — meleg diákszívvel hallgatott, megkapóan szép és meglepő szépen előadott szavaidat. Igazad van: lelkünk tükrében nézünk vissza a múltba és nézek különösen én, mert most jubilálok. Épen ötven esztendeje, tehát kerek félszázada lesz az idén annak, hogy, mint nyolcadik évét betöltött kis fiú, dobogó szívvel, büszkén először léptem át a Primusz-udvar küszöbét. Kis alakomnál fogva a templomban a szentélyt elválasztó vörös márvány korláthoz kerültem. És ott, a gyönyörű barokk ívek alatt kezdett kifejlődni értelmem, kibontakozni a lelkem és ott kezdettem sejteni azt az irtózatos misztériumot, mely a szentmise-áldozat bemutatása alatt az oltáron végbemegy. És ez intézet falai között töltöttem nyolc esztendőt. Minő boldog
