Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1915
Tartalomjegyzék
85 között szülőtől s gyermektől kedvetlenül fogadott, a sajtótól meg kritika alá vett iskola-megnyitási rendelkezés állandóságában amúgy sem nagyon hívén, most, hogy menekülésről hallottak, szinte napról- napra jósolgatták — miközben a tanulás csak félerővel ment — a háború színhelyétől nem épen távoleső városunkban is az iskolák bezárását. De kivertük a muszkát s lassankint eltűntek a rémképek s elszálltak a diákoktól még a legnagyobb bajban is szívesen szőtt vakáció-ábrándok, s mennél messzebb szorítottuk vissza a gőzhengert, annál nagyobb nyugalom szállta meg a lelkeket, ami első feltétele a komoly munkának. S aztán, hogy minden, ami előbb újságjával még izgató volt, lassankint megszokottá vált, megindúlt a komoly munka s folyt zavartalanul úgy, mint békeidőben, s befejeződött egészen kielégítő eredménnyel. Az 1915/16. év idejében megkezdődésével is az egészen rendes év megszokott folyását Ígérte. így is lett. Tanítványaink dolgoztak, mintha túl a haza határán nem is vívták volna a rettenetes élet-halálharcokat. Legfeljebb azoknak arcán volt látható a lélek nyugalmát el-elverő s munkát bénító aggodalom, akiknek apjok, testvérük a csatatereken küzdöttek; míg azokban, kik sorozás vagy épen bevonulás előtt álltak, a lázas izgatottság s a katonaéletről szőtt ábrándok a figyelmet osztották meg s a vélt előnyök és kedvezmények reményében a szorgalmat csökkentették. A háború izgalmas napjai és merőben új benyomásai, legalább kezdetben, mélyebb nyomokat hagytak növendékeink lelkivilágában is. A családi élet a haza hívó szavára, az apák, testvérek és rokonok bevonulásával, sokhelyt átalakult; már maga ez a körülmény, aztán a napi újsághírek, az előadások háborús vonatkozásai a mindenre fogékony gyermeklélekben intenzív érzéseket fakasztottak s ezek nyomán tetteket szültek. Amit azelőtt növendékeink a hazaszeretetről, hősiségről, áldozatkészségről olvastak vagy hallottak, most testet öltött; a hazaszeretet, a nemzeti összetartás, az áldozatkészség nem merő fogalom már gyermekeink előtt, hanem való-ág, tett. Az altruisz- tikus érzelmek, melyek a gyermek veleszületett önzésével homlok- egyenest ellenkeznek, a háború hatása következtében dúsan fakadtak fel tanítványaink lelkében: a részvét, a szánalom a sebesültek, árvák s özvegyek iránt, az áldozat- és szolgálatkészség hőseink javára a háború nemes hajtásai a gyermekiélekben. S a háború nevelő értéke itt mutatkozott legnagyobb mértékben. Azok a jótétemények, ha mindjárt a fillér értékén túl nem emelkedtek is, és azok a sebesült vagy bénaságuk miatt magukkal jótehetetlen katonák körül annyi szeretettel végzett szolgálatok, melyekről a maguk helyén részletesen megemlékeztünk, mind a hősök bőven csörgő vérének nyomán sarjadtak. S ha az orosz vandalizmus és az olasz hitszegés hallatára a bosszúvágy s gyűlölet egy-egy szóban ki-kitört is a serdülő gyermek leikéből.
