Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1915
Tartalomjegyzék
5 apró-cseprő bajai, könnyen túltette magát rajtuk: két nap egymás után levertnek, szomorúnak talán senki sem látta. De nemcsak az élet körülményeihez tudott így alkalmazkodni, mindig megtalálta azt az utat is, mely társainak s barátainak a szivéhez vezet. Szerető társ és jó kolléga volt, kellemes emléket hagyott maga után mindenütt, ahol hosszabb-rövidebb ideig tanárkodott. A tekintély fóltétlen tisztelete vezette rendi életében, az irányította társadalmi és politikai gondolkozását. E nemes konzervativizmusa kissé el is ütött lelkének egyéb fölszínesebb tulajdonságaitól. A könnyüvérüség filozófiája azonban (Herczeg írói felfogását jellemzi ő e szavakkal) csak külső máza volt lelkének: hivatása lényegét mélyeu átérezte s a hamu alatt a legszentebb érzések parázslottak. Tanítványai sohasem fogják elfeledni tudástól átitatott, érzéstől áthatott előadásait. A tudomány birodalmában még engedelmesebb szolgája volt a szó. Eredetileg a természettudományokra készült, de lelke jobban vonzotta a magyar irodalom felé s mindkét tanulmányi körből szerzett tanári oklevelet. A katedrán volt igazán elemében, mikor irodalmunk egy-egy szövevényes kérdését fejtegette. S nemcsak maga volt meggyőződve e legnagyobb kincsünknek értékéről, hanem tanítványainak szivébe is át tudta plántálni e megbecsülést. Halkan pergő szavait az a lelkesedés hevítette, melyet a meggyőződés táplált; szélesen festett korképeit, mélyreható elemzéseit az a tudat nemesítette, hogy minden darab kő drága érték, mely a nemzeti irodalom épületének emelésére szolgált. S itt megint hűséges társa volt memóriája. Amit egyszer áttanulmányozott, reá nézve maradandó értékké vált, s megadatott neki a kitűnő érzék, hol s mit kell felhasználnia. Előadásainak legjobban méltató tanúja lehet különben városunk szíue- java közönsége, mely intézetünk ismeretterjesztő előadásain oly szives figyelemmel hallgatta Madarászt az előadói széken. Ez előadások tárgya csak ritkán egy-egy könnyebb, de a figyelmet akkor is lebilincselő értekezés, (A költő, színész és közönsége, A peleskei nótárius és kora, Petőfi érzésvilásra stb.) hanem rendesen mélyenjáró, széleskörű tanulmány, mint „A Balatou költészete“, „Budapest, mint az irodalom középpontja“, sőt minden oldalról megvilágított, értékmegállapító írói arcképek, mint Jókai regényei, Mikszáth Kálmán vagy Herczeg Ferenc című előadásai. Nem is hangzottak el ez előadások nyomtalanul, legtöbbjük nyomtatásban is megjelent s egyrészt írói munkásságának egy-egy magaslatát jelenti mindegyik, másrészt olyan színtájra emelte velük ismeretterjesztő előadásainkat, hogy arra törekedni s azt megtartani nekünk méltó örökség maradt. De n mesak intézetünk falai között ismerte meg a közönség az ő tudását, minden szellemi mozgalom iránt való készségét. Alig volt a tíz év alatt, míg itt tanárkodott, városunkban tudományos és művészi mozgalom, melynek