Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1912
Tartalomjegyzék
6 nyomát látjuk. Alakjai is inkább csak az egyes helyzetek számára vannak igen ügyesen megteremtve s épen ezért a néhány vonással jellemzett epizód alakok sikerültek csak igazán. Herczegnek azon törekvése, hogy tárcáit, amelyeknek népszerűségét köszönhette, drámai formában is kamatoztassa, még jobban megnyilvánul a Gyurkovics lányok című vígjátékában. Ez annyira a színpad számára készült, hogy összegyűjtött műveinek sorozatában meg sem jelent. Itt kell még megemlítenünk Az első vihar című színművét is. Tárgya egy fiatal, romlatlan lélek első, nagy érzelmi fellobbanása, melyet egy gyermeklelkű, szeszélyes asszonyka szinte öntudatlanul szít fel csaknem romboló erejűvé. A történet minden alakja jó ismerősünk Herczeg más müveiből. Azonban mégis ha úgy ezt, mint az előbb említetteket kissé pontosabban egybevetjük a tárcákkal, amelyekből készültek, lehetetlen bizonyos szembetűnő különbséget fel nem fedeznünk közöttük az író felfogását illetőleg. Ez mélyebb érdekeket érintő kérdés, amelyet lehetetlen mellőznünk. Azokat a tárcákat, amelyek Herczeget mindjárt pályája kezdetén divatba hozták, teljesen áthatja a könnyűvérüség filozófiája. Legfőbb vonzóerejük a szeretetreméltó léhaság. Ebben gyökeredzik, ez adja meg színét, ízét kevés kivétellel valamennyinek. A léha társadalom beleszeret önmagába az elébe tartott tükörből, amely nem torzít, sőt szépít és híze'eg az emberi gyengeségeknek. A kedvelt író gazdag tárháza — mint már fentebb említettük — valósággal kész mintákkal szolgál azoknak, akik jól meg akarják állani helyöket a modern társaséletben. Nagyon sokan meríthették már az ő jókedvtől duzzadó rajzaiból azt a meggyőződést, hogy az életben semmit sem érdemes komolyan venni, legfeljebb az élvezetek hajhászását. De ez még nem volna a legnagyobb baj. Ezek a behízelgő művek egyúttal lazává teszik az erkölcsi ítélőképességet annak mérlegelésében, hogy hol kezdődik a bűn. Veszélyeztetik olvasóik erkölcsi biztonságát, és pedig annyival inkább, mert sohasem botránkoztatnak meg, nem riasztanak vissza kirívó durvaságukkal, ízléstelenségükkel, töivényöknek vallván az illemet, a külső tisztességet. Igen, mert épen eme külső tisztesség leple alatt teszik kívánatossá a bűnt és ébresztenek kételkedést az erényben.1 Ha most már a tárcákból készült színműveket nézzük, be kell ismernünk, hogy a léhaságból, ha nem is minden, de igen sok lefosz- lik és kisebb-nagyobb mértékben tért nyer bizonyos erkölcsi komolyság. A naturalista író —- mert Herczeg büszkén vallja és bizonyítja s magát ilyennek — mihelyt színpadra lép, az embereket és viszonyaikat illetőleg észrevehetően nemesebb felfogásról tesz tanúságot. Ha nem is áll mindjárt a tiszta idealizmus szolgálatába, de közeledik L Madarász F. Herczeg Ferenc. Katliolikus Szemle 1904. I.
