Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1912
Tartalomjegyzék
7 feléje. Ez különben nemzeti drámairodalmunknak értékes hagyománya, amellyel csak legújabb színpadi íróink szakítanak véglegesen. Mikor az eszményibb irány, különböző külföldi áramlatok hatása alatt, az elbeszélő próza terén egyre jobban kezdett megfogyatkozni, drámánk lényegében még akkor sem tagadta meg költői mivoltát. Ha eszközeiben, a színi hatás kedvéért, itt-ott kevésbbé volt is válogatós, alapjában nemes célra törekvő, felemelő költői alkotás maradt. Mintha még az az író is, aki egyébként nem nagy szolgálatokat tett a jóiz- lésnek és erkölcsnek, levetette volna saruját, mikor erre a térre lépett: gondolkodása eszményibb mederbe terelődött. Nagyon tanulságosan szemlélhetjük ezt Herczegnél s különösen nem árt erre rámutatnunk ma, mikor az exportra dolgozó modern színpadi írók annyi negativ példával szolgálnak, függetlenítvén magukat nemcsak minden nemzeti érzéstől, de múltúnkban gyökerező minden józanabb, tisztább erkölcsi felfogástól is. Herczeg, az eddig elmondottak alapján, írói fejlődésének első szakában úgy áll előttünk mint az úri társaság életét, annak kisebb- nagyobb erkölcsi fogyatkozásait modern felfogással, objektiv szemekkel néző és naturalista hűséggel, bár mindig Ízlésesen s mindenekfelett szellemesen rajzoló művész. 0 maga is ugyanazt a levegőt szívja, ugyanúgy fogja fel az életet és ugyanazt a kaszinói zsargont beszéli, mint korrekt gavallérjai, az igazi úriemberek, akikről kifogyhatatlan kedvvel mesél. Akkor lép feljebb, még pedig jelentékenyen feljebb írói fejlődésének magasba vivő útján, mikor ezzel a világgal szakítani tud, mikor ebből az erkölcsi szempontból meglehetősen romlott légkörből ki tud bontakozni. Ilyenkor szembe száll a modern gondolkodásmód félszegségeivel s a divatos felfogással szemben ha nem is épen az erkölcsi eszményt, de legalább a józan emberi okosságot juttatja érvényre. Alkotásai mindjárt az igazi költészet nemes és nemesítő hatását kezdik éreztetni. Felveti a társasélet nagy problémáit s azokat szerencsés kézzel oldja meg. Felveti és megoldja pl. Simon Zsuzsa című regényében a világ ítéletével való leszámolás nehéz problémáját, elénk állítva egy férfit, aki meg tud küzdeni felesége múltjának visszajáró sötét kísértetével, le tudja győzni hiúságának rémét s nem áldozza fel ennek családi boldogságát. Máskor meg szívesen foglalkozik például erős férfiakkal, akik mikor bármi okból lehetetlenekké lesznek a maguk társaságában s a gavallér-kódex szerint kötelességként volna reájok kiróva az ön yílkosság, nem adják meg magokat, hanem harcra kelnek a sorssal és erős lélekkel meg erős fiákummal megküzdvén vele, új úton haladnak boldogulások felé. (Pl. A láp virága. A honszerzö.) Ez a konvencionális nézetekkel ellenkező, tehát a társadalom fölé kerekedő felfogás avatja Herezeget a magyar társadalmi dráma hivatott művelőjévé. Megváltozott viszonyok között ugyanazt a hivatást tölti be,
