Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1912
Tartalomjegyzék
25 rendre és ha kiszenvedett Bizánc, tiszta fényben éljen tovább népének hírneve. Ekkor érkezik a szultán üzenete, melynek értelmében szabadon elvonulhat mindazokkal, akik önként követik. Uj remény éled lelkében. Felszólítja népét, hogy hagyja itt vele együtt a rabbá lett Bizáncot, keressenek együtt új hazát. Nem verőfényes pálmaligetek felé vonja lelke; nem is rónaság felé, ahol aranykalász ing és nyáj delel. Nem, hanem zord északi tájra vágyik, ahol zivatarral, vésszel csatázva éppé, tisztává ifjodhat nemzete. Ebben az új Spártában új életre fogják támasztani őseik erkölcseit s majdan unokáik eljöhetnek, hogy visszavegyék az elpuhult töröktől régi hazájokat. Ezek a szép ábrándok azonban alighogy megszülettek, nyomban semmivé lesznek. Iszonyú csalódás tépi őket könyörtelenül össze Konstantin népe Mohamedet élteti és a kiábrándult császár nagy keserűsége e szavakban nyilatkozik meg: „Ha meghaltam, Írjátok síromra ezt az epitáfiumot: Itt nyugszik az utolsó császár, aki addig élt, amíg vak volt; amint egy napon megnyílt a szeme, megölte az undorodás.“ Most már csak az az egy óhajtása van, hogy szíve vérével moshassa le Bizánc gyalázatát és megválthassa nemzetének hírnevét. Ha császári élet nem adatott neki, hadd szentelje császárrá a halál. Mohamed követei, akik válaszért jönnek, ezeket a fenséges szavakat hallják tőle: „Mi Konstantin, Isten akaratából Bizánc utolsó császára ezt adjuk a világ tudtára: Törvényt ültünk népünk felett és igazságot teszünk, hóhérhalálra ítélvén Bizáncot. Hóhérunk legyen a drinápolyi Mohamed.“ És nyomban kiadja a rendeletet, hogy az egyik követnek, a szultán legkedvesebb öccsének le kell ütni a fejét. Az ifjú Ahmed, aki szinte pokoli gyűlölettel gyűlöli Bizáncot és tudja, hogy az ő halálával be fog telni ennek végzete, bátran néz szembe sorsával és búcsúzásképen így szól: „Köszöntlek Konstantin, ez az ötlet császárhoz méltó!“ — Konstantinnak azonban halála előtt még akad vigasztalása. Végórájában egy virágot nyújt feléje a sors. A hűséges Henna követni akaija még a halálba is. Császárnévá koronázva tehát Iréné letett koronájával és trónjára. ülteti, mint birodalmában az utolsó igazi görög nőt. Giovanni hírül hozza, hogy Ahmed feje lehullott, sőt a hazabocsátott má«ik követ már a szultánnak is hírt adott a dologról, mert megdördültek ismét az ágyúk. Együtt indulnak hát hárman a halálba. „Nem vagyok irígylésreméltó császár? — kérdi Konstantin. — Aran egy nőm és egy barátom, akik hívek miudha'álig. Háuy fejedelem kérked- hetik ezzel végórájában?“ Nem vagyok irígylésreméltó császárné? — mondja rá Herma. — Elértem a legnagyobbat, amit földi nő elérhet: egyszer szerettem és meghalok szerelmemben“. — És bekövetkezik a a vég, a hősi halál, amely valóságos megdicsőülés. Nem is Konstantin tragédiája ez, hanem Bizáncé, amelynek lelke égbe szállott utolsó császárjával. A halott Konstantinnak, amint a szultán a szintén halott
