Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1912
Tartalomjegyzék
26 Hermával együtt maga előtt viteti, olyan fényes, olyan rettenetes az arca, hogy bizánci ember nem bírja el látását.. Mindenkit áthat az az érzés, hogy a halott szászár törvényt ül népe felett. Megrázó a szépségében elbizakodott, gőgös és érzékiségében szinte tomboló császárnénak tragikuma is. Utálja, az udvari népséget, amely előtte az alázatosság ebruháját viseli; gyűlöli Konstantint, akit már- már hajlandó volna megmérgeztetni is. Szinte betegesen szenvedélyes vágy lobog benne Mohamed iránt, akinek képe egyszeri látásra mélyen vésődött leikébe és őrzi, mint a férfiasság ideáljának valóra válását. Mikor elhat palotájának termeibe a szultán ágyúinak végpusztulást hirdető dörgése, úgy érzi magát, mint a börtönbe zárt tigris, mikor künn az erdőn bömbölve szólongatja a párja. Biztosra veszi — és ebben számítja el magát — hogy a diadalmaskodó Mohamed meg fog hódolni szépsége előtt. Eózsákat akar hát hinteni útjába. Azt mondja, hogy egy marék rózsát dob a világtörténelem serpenyőjébe s megfordítja Bizánc végzetét. Mikor azután hóhérok árasztják el a császári palotát, a kikerülhetetlen halál küszöbén az ő lelkében is gyötrő sejtelmek ébrednek, mert e szavakkal roskad össze: „Konstantin, uram Konstantin!“ A többi, szintén nagy művészettel jellemzett alak közül kiemelkedik a derék Giovanni, akit csak zsoldos kötés fűz a császárhoz, de azt állja a végletekig; a szerelmes Herma, a tiszta nőiségnek, a klasszicizmus minden szépségének és bájának képviselője a megromlott légkörben. A császárt környező, szemben émelyítően hízelgő és titokban fondorkodó udvari emberek mindegyike igen kiváló történeti érzékkel van megalkotva, a kor jellegzetes vonásaiból. Ami pedig végül a költői e’őadást, a nyelvet illeti, ennek színpompája elragadó. Valósággal a Katona József dörömbölő nyelve viharzik benne, modernebb, művészibb formában.1 Szóval mindent összevéve az újjászületett romanticiz- musnak gyönyörű virága ez a tragédia és szerzőjében — a lelkesedés minden túlzása nélkül, igaz meggyőződéssel merjük mondani — egy magyar Rostandnak meleg, színes, üde költészetet árasztó nagy lelkét csudálhatjuk, magasztalhatjuk. Ezekben akartam összefoglalni Herczeg drámai költészetének legfontosabb jellemvonásait. Meg akartam értetni, hogy mennyire belekapcsolódik az ő kiváló egyénisége nemzeti irodalmunk szerves fejlődésének folyamatába és — ami elbeszélő művei alapján kevésbbé nyilvánvaló — milyen előkelő hely illeti meg a magyar gondolkodás és érzés kifejezői, nyelvünk művészei között. Ebből érthető azután 1 Oláh Gábor Herczeg Ferenc. írói arcképek. 72. 1.
