Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1912
Tartalomjegyzék
20 a költő. Működésökben akarja szemlélhetőkké tenni azokat az átkos tulajdonságokat, amelyeket különböző mérgező behatások az asszonyi lélekben a férfi vesztére kifejleszthetnek. Épen ezért főalakjában, aki mellett különben a többi mind elég alárendelt jelentőségű, igen sok ellentétes vonást olvasztott össze. „Éva naiv és raffinált, büszke és alázatos, exaltált és számító, vére hol forr, hol hideg. Talán nehéz elképzelni, de épen nem lehetetlen, hogy egy női lélekből az események forgataga, a hatalmas érzelmi hullámok ilyen változatos, sőt ellentétes tulajdonságokat váltsanak ki.“ 1 Egyébként a dráma szerkezete kiváló. A cselekmény tervszerűen és gyorsan halad a megoldás felé és költői részletekben (pl. az árva, bujdosó hercegnő és a kóbor hegedűs találkozása; egymásért epedő leikök mámoros kiáradása; Éva ördögi mesterkedése, mellyel saját életét megmenti, szerelmesét pedig elveszti) rendkívül gazdag. A mithoszok aranyködébe vesző ősidőktől fogva mindig úgy volt s úgy van ma is, hogy a varázserejű fantázia akkor űzi legszeszélyesebb és legragyogóbb játékait, amikor a természet szépségeitől meg- ittasodva nem akar korlátokat ismerni és szinte tomboló szilajsággal veti el a valószínűségnek minden fékét. És mikor a költészet az ilyen játszian csapongó fantáziának termékeit öltözteti szavakba, pazar kezekkel használja fel a nyelv kincses házának minden ékességét. Csupa színpompa és ragyogás, szivárvány és holdfény, csupa zene és bűbáj minden. A birálgató értelmet is szinte rabul ejti a fokozott gyönyörködtetés. Az a fantázia, amely egykor Árkádia berkeit nimfákkal, faunokkal meg Pán isten többi vidám népével töltötte meg s gyönyörűségét lelte a holdvilág mellett lejtett tündértáncokban; az a csudás lelkierő, amely megteremtette a Szentivánéji álom szellemeit, tündéreit, erdei manóit, vagy — hogy közelebb jöjjünk — Csongor és Tündében nyelvünk minden szépségét, dallamosságát kiaknázta, hogy a földre szállott kis nemtők édes, gondtalan boldogságának részeseivé tegyen bennünket; az az igazi költői teremtő-erő, a Balaton szépségeiből merítve fényét, színeit, a legmodernebb magyar írót, Herczeget is egy tündéri alkotásra ihleti, amelynek címe: Balatoni rege. Nincs mű irodalmunkban, amely közvetetlenebbül tudná velünk megéreztetni a Balaton varázsát, mint ez a kedves színjáték. Mátyás király, akinek alakját a történelemből úgyszólván kisajátította a költészet, szüret táján a Balaton zalai partján, Badacsony tájékán időz kíséretével. A szép vidéken oly jól érzi magát, „mint 1 Császár Elemér: Jelentés az 1012-iki Vojnits-jutalomról. Akadémiai Értesítő 279. füzet.
