Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1912
Tartalomjegyzék
21 egy görög isten, aki Árkádiában csavarog és élvezi az édes semmittevés költészetét.“ Kíséretének egyik tagja, Stóziusz mester, a bölcsel- kedő, megbotránkozva veti szemére, hogy otthagyván királyi trónusát, valóságos garabonciás diák módjára szüreti vándorútra kelt. Azóta borszagú az őszi levegő, pecsenyeszag terjed a Balaton felett, a jobbágy dalolva diilöng a szőlőhegyen s a leánycsapat a berkekben vihog és bomlik, És Mátyás a Balaton partján csakugyan nem akar király lenni, csak Mátyás diák. Mint ilyen ostromolja a szép és felette elmés özvegy, Benigna asszony szívét. Benigna vára a közelben van egyik hegytetőn. Mátyás valami nagy bolondot szeretne tenni; szeretné Szent Mihály éjszakáján százezer tarka lámpással kirakni a szép özvegy nevét Badacsony lejtőjén, hogy három vármegye csudája. Látjuk hát, hogy Mátyás király egyik kalandjának keretéül készül a Balatoni rege. A ka'and azonban tréfás lesz, vidámabb végű, mint amilyet Vörösmarty énekelt meg a Vértes vadonának szép virágszáláról, meg a királyi vadászról. A tréfát egy pajkos balatoni szellem bogozza, Sió úrfi, aki folyton csínyeken töri a fejét, akárcsak a Szentivánéji álom kis Robin pajtása. Gonoszságával maga ellen ingerli a hatalmas Balaton királyt is. A Ba'aton háborog, a szél süvölt, gyorsan szállnak az égen a fellegek s a parton, a fehértörzsű nyírfák közül, rettegve jönnek elő a sellők: Lesencze és Gyöngyös. Sió úrfi arra vetemedett, hogy fűrészkagylóval elvágta a királyi Trónus lábát. Mikor ráült a király, felbillent a szék s ő felségének úgy kalimpált a lába, mint a teknősbékáé, mikor hátára fordítják a vízi manók. A sellők, zöldszakállú víziemberek, szörnyen megijedtek, de azután vihogni kezdtek, kacagtak, míg végre az egész udvar pukkadozva hempergett az arany fövényen. A haragos király erre felkap egy harcsa hátára és űzőbe veszi a felségsértőt, hogy megtépázza fürtös üstökét. Keszthelytől Kenéséig fizi, Tihanytól Boglárig ü dözi. A sellők, kik mind szívökbe zárták a kis gonosztevőt, védő hullámfalat görgetnek a király elé; ám a bősz öreg viharostorával végig suhint rajtuk, úgy, hogy jajongó csapatokban futnak a somogyi partnak. Az ijedt m>nók ráklyukakba bújnak, a sellők csigaházakban lapulnak meg s az éji asszonyok sikongva szállnak a felhőkkel, mint a viharüzte vadludak. A Hold asszonya is a gonoszt segíti. Fénysávokat bocsát a királyra s barna homályba rejti Siót. Ez olykor-olykor furfangosan meglapúl a király lába előtt s a haragjában vak öreg áthengeredik rajta, dühös tajtékot vetve. íme, a Balatonnak egy éjszakai viharáról készült gyönyörű leírás, a természeti erőket megszemélyesítő képzelet szemüvegén át nézve! Mindezt persze csak a reszkető kis sellőktől tudjuk meg, akik lesik, hogy mi történik majd most már Sióval. Nem kell félteniök az ármányost! Kimenekül a partra, hová már
