Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1911
Tartalomjegyzék
8 „Délután második óra volt. Alig csengették el a 3 órát, belépett. Tudtuk már, hogy ma fontos és ritka szép előadás lesz. Nem examinált. Magyarázott egész órán át a mohácsi vészről. Halálcsend, feszült figyelem. Élénken rajzolja a pártoskodó főurak viselkedését, a király tehetetlenségét, az ország veszedelmes állapotát, az ütközet kezdetét A pécsi diákságot lelkesült hévvel emeli ki. Csengetnek 4 órát; nem mozdul senki. A tanár magyaráz és mi fiuk feszült figyelemmel hallgatjuk tovább. Elüti a toronyóra az egynegyedet, a felet, a háromnegyedet, — halálcsend a teremben, hallgatjuk a megható befejezést. Mély, fájdalmas sóhajtás tör fel a tanár kebléből s így végzi előadását: „S haj! fiuk, ezt visszavonás okozá mind s durva irigység! Egységünk történ, törve hanyatla erőnk. A ma is sorvasztó lánc így készűle árva hazánkra: nem, nem az ellenség, önfia vágta sebét! Az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Amen.“ Sarkon fordult és kiment a teremből. Dörgedelmes „éljen“ riadt utána, ami abban az időben hallatlan vakmerőség volt diákok részéről.“ 1 íme, így áll ma előttünk a tanítvány hálájának fényében a tanár, aki a gondjaira bízott fiatalságnak nemcsak értelmét, hanem szívét is gazdagította. Előadásainak hazafias szellemére és tárgyilagosságára vonatkozólag igen jellemző egy másik, protestáns vallású tanítványának — ma előkelő ügyvéd — következő elbeszélése: „A 60-as évek elején felcsillanó szabadság reményt keltett a szivekben; mindenfelé szabadabb szellő lengedezett. Husvétkor kedves vendég érkezett házunkhoz atyai nagybátyám személyében. 0 velem egykorú két fiát egy előkelő dunántúli protestáns iskolába járatta s itt most alkalma nyílt összehasonlítást tenni a katholikus és protestáns tanárok működése között. Megvallom, fájt az előzetes elfogultság, amely szavaiból kiérzett atyám eljárása miatt, hogy engem katholikus és még hozzá szerzetes iskolában taníttat. Ebéd előtt egy jó óráig magunk ketten beültünk az ebédlőbe s a nagybátyám elkezdett engem a történelemből kérdezgetni. A mohácsi vész, a reformáció, a szabadságharcok Bocskaytól Kossuthig és a Bach-rendszer, mind sorra kerültek. Az én nagybátyám egyre fokozódó bámulattal hallgatta feleleteimet s végre így szólt hozzám: „No öcsém, ki az a barát, aki titeket ezekre így megtanított? Mondd meg neki, hogy szeretnék előtte kalapot emelni és kijelenteni, hogy mi, protestánsok, semmivel sem vagyunk előbbre.“ Azt hitte ugyanis a nagybácsi, hogy minket itt valami émelygős, hiperlojális, hamis históriára tanítanak. Az a barát pedig a nemzeti történelemnek lánglelkű tanára, Vajda Ödön volt. 1 2 Hogy milyen értékes gyümölcsöket termett ez a munka a haza 1 LÍSvárdi Alajos zirezi erdőfelügyelő közlése. 2 A székesfehérvári főgimnázium Értesítője 1907/8. 7—8. 11.
