Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1911

Tartalomjegyzék

9

javára, azt a kiváló tanítványok egész sora bizonyítja. Ezek közé tartoznak példáúl Wekerle Sándor dr., volt miniszterelnök, Günther Antal dr., a m. kir. Kúria elnöke, volt igazságügyminiszter, Schmidt József ny. államtitkár, Kétly Károly dr. egyetemi professzor, Gullner Gyula volt államtitkár és Pestmegye főispánja, Endrödi Sándor jeles költőnk stb. stb. Azonban a szép történelmi előadásoknak a tanulókon kívül gyakran önkéntes hallgatói is voltak. Szájhagyományként maradt fenn Székesfehérvárott, hogy nyári meleg délutánokon az Iskola- és Sas-utca sarkán összeverődött csoportok szinte áhitatos csendben és figyelemmel hallgatták Vajdának nyitott ablak s leeresztett függöny mellett tartott magyarázatait.

De hálás tanítványai arról is tanúságot tesznek, hogy amily temperamentumos volt a katedrán, épen olyan nyugodt, higgadt volt, mint nevelő Komoly, tanítványaival túlságosan sohasem bizalmaskodó, katonás rendet követelő tanár volt, de azért szeretettel csüggtek rajta, mert minden szavából, tettéből kiérezték a szeretetet. „Atyánk volt ő atyánk helyett. Okos szigorral, páratlan igazságszeretettel nevelt bennünket, módot nyújtva számtalanszor arra, hogy lelkünk művelése, szivünk nemesítése mellett ifjúsági örömökben is legyen részünk s kedélyünk ruganyos maradjon“ írja róla egyik tanítványa.1 Nem szeretett so'; at beszélni, de egy-egy kellő időben elejtett megjegyzése elég volt arra, hogy a dicsőség, vagy a szégyenkezés pírját kigyujtsa a diák arcán. Akit megbüntetett, azzal beláttatta hibáját s az zúgolódás nélkül ülte le esetleg a félnapot a carcerben, abban a tudatban, hogy megérdemelte. Persze e részben Vajda Ödön még sokkal jobb helyzetben volt, mint a mai nemzedék nevelői. Akkor még nem mentek szinte ritkaság számba a szigorú mesterhez is szeretettel vonzódó, szavára esküvő tanítványok. A tekintély tiszteletének kora, legalább az iskola falai között, még nem kezdett lejárni s az ifjúságot megmételyező modern eszmeáramlatok nem nehezítették még meg a jellemeket formáló munkát.

Voltak tanítványai között olyanok is, akikre nézve a szülőket is pótolnia kellett. Az ilyenek azután már mint meglett emberek is mindig többet láttak benne volt tanárjoknál. Egyik jó barátja 1859-ben éjjel zörgetett be hozzá. „Nekem menekülnöm kell, — mondotta. A politikai látóhatár viharossá lett, engem üldöznek. Légy apja helyettem a fiamnak; neveld fel őt, az Isten meg fog érte áldani.“ És ő megfelelt barátja várakozásának. Gondjaiba vette a fiút, figyelemmel kisérte minden lépését, viselkedését az iskolán belül és kívül. Vele tanult, vele tette meg mindennapi sétáját. Aggódó szeretettel óvta testét-lelkét minden káros befolyástól, szívén viselte ügyét az érettségi

1 Sümegi Kálmán Foszlányok 60. 1. (Szeged. A Dugonics-Társaság kiadása.)