Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1911
Tartalomjegyzék
7 adta szép képességgel, érző szívvel és megnyerő modorral megáldva, ily módon fejlődött tanárrá Vajda Ödön és rövid idő alatt az első helyek egyikét foglalta el azok sorában, akik dicsőséget szereztek a ciszterci szellemnek az iskola falai között. A székesfehérvári tanári kar tagjai az 1856/57. iskolai évet megnyitó tanácskozmányuk jegyzőkönyve szerint „supplentem Edmundum Vajda, coronae professorum adiunctum, lubenti animo amplexabantur.“ 1 A Arial tanár, akit igazgatója, Bula Teoűl. a magyar és görög nyelv, továbbá a történelem és földrajz tanításával bíz meg, csakhamar megmutatja, hogy méltó az előlegezett testvéri bizalomra. Kötelességeinek minden szépért és jóért hevölő űatal lelke teljes buzgalmával igyekszik megfelelni. Pedig mindjárt pályája kezdetén még idősebb, tapasztalásokban megedze't tanár tapintatát is próbára tevő nehézségekkel kellett megküzdenie. Különös lelkesedéssel a magyar történelmet tanította és soha fontosabb, meg nehezebb feladata nem volt a történelem tanárának, mint akkor, az abszolutizmus legsötétebb éveiben. A nemzeti múlt nagy tanulságaival kellett táplálnia az ifjú elmékben és szívekben a jövő reményét s így alapozni a jelennél boldogabb jövendőt. Ennek a nehéz munkának Scyllája lett volna a üatalság hamar fellobbanó szenvedélyének szítása, Charybdise pedig a hazaüság tiszta lángjának elfojtása s így egy, az áldatlan viszonyokba beletörődő, vértelen nemzedék nevelése. Ma már az élet delén jóval túl lévő tanítványai lelkesedéssel tanúskodnak, hogy mily helyes tapintattal és hazafias buzgalommal oldotta meg Vajda Ödön nehéz feladatát még akkor is, mikor a felsőbbség arra kényszerítette, hogy német nyelven tanítson. Késő öregségében is gyakran emlegette, hogy milyen nehezére esett a dplog, milyen fájdalmas vergődése volt ez lelkének, — azonban egyúttal önérzettel hangoztatta: „Azért akkor is teljesítettem kötelességemet!“ Tősgyökeres magyar természete a német szót sohasem vette be. Éjjeleket átvirrasztva tanulta meg azt, amit kénytelen-kelletlen, .tört németséggel, magyaros hangsúlyozással elmondott. De azután amit magyarul fűzött a német előadáshoz, az már ékesen és tűzzel folyt ajkáról.1 2 Nem egyszer szószerinti értelemben adta bizonyságát a régi klasszikus mondásnak: si vis me flere, dolendum est primum ipsi tibi. Nemzeti életünk szerencsétlen fordulatainak fejtegetése közben megmegcsillant szemeiben a könny s ezzel hallgatóit is sírásra indította. Hálás tanítványainak egyike következőképen emlékszik vissza egyik történelmi órájára: 1 A tanári tanácskozmányok jegyzőkönyveit 1852-ig magyarul vezetik. Később, mikor a német nyelvet akarják rajok kényszeríteni, inkább a latint választják. 2 1857-ben az egyik tanáeskozmányon jegyzőkönyvbe véteti, hogy milyen nagy akadálya a német nyelv a tanulók előhaladásának. „Professor historiarum V. Class, genuine eonfessus est linguam germanieam .... sensibiliter nimis profectum impedire.“
