Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1909
Tartalomjegyzék
46 tóttá. A középiskola bizonyos átlagos tudás-mérték alatt állókkal nem bíbelődhetik. A gimnázium és reál már épít az elemiben lerakott alapokra. S ha ez az alap még a minimálisnál is csekélyebb és silányabb, a második esztendőben sem lesz szilárdabb és biztosabb a rárakott épület. Fentebb — úgy közbevetőleg — érintettem az életkort is. Ezt úgy az elemire, mint a középiskolára nézve törvény szabályozza. Nem feszegetve, hogy a két törvényben az életkorokra nézve nagy következetlenség van, mint a következőkből ez is ki fog tűnni, én e részben csak azt az egyet nem tudom megérteni, miként lehetséges az, hogy, bár a törvény az elemi iskolába a felvételt a betöltött 6-ik életévhez köti, a középiskolába lépőtől pedig négy elemi osztály sikeres elvégzését követeli, tanulóink nagyobb része az I. osztályba beíráskor még sem tölti be a 10-ik évet, hogy azokról, akiknek a felvételhez külön korengedélyre van szükségök, mert a törvény kiszabta kilenc éven is innen vannak, ne is beszéljek. Érthetetlen és sok esetben helyrehozhatatlan következésű a nagy sietés. Gyereknél egy-két hónap is sokat tesz úgy testi, mint szellemi fejlődésére nézve, s ha idő előtt elrabolja az iskola az édesanya mindennél többet érő iskolájából vagy a gyerekszoba játékai közűi, s ennek folytán a középiskolába is időnek előtte kerül, a testileg fejletlen, szellemileg gyenge és satnya gyermek sorsát a zöldjében leszakasztott gyümölcs példája világítja meg. Se íz, se zamat! Se ellenálló erő, se felfogó képesség! Inkább később, mint előbb kezdődjék az iskolába járás. A fejlettebb szervezet s a fejlettebb tehetség azt a kis veszteséget kamatostul meg fogja téríteni. Ha a szülők mindezen tapasztalati igazságokat megszívlelnék, nemcsak magokat kímélnék meg sok izgalomtól, keserűségtől és csalódástól, de indirekte a középiskolának is szolgálatot tennének azzal, hogy nem gátolnák tulajdonképeni célja elérésében, a főiskolai tanulmányokra előkészítő feladatának teljesítésében. Mert azt egy percig se higyjük, hogy, mikor a szülő fiát a középiskolába beíratja, ezt azzal a szándékkal teszi, hogy ennél vagy annál az osztálynál gyermekével majd abbahagyatja az iskolázást és, némi ismerettel ellátva, ipari, kereskedelmi pályára vagy szakiskolába adja. Ha egyik-másik szülőt ez a szándék vezetné, még hagyján volna a dolog. Igaz, hogy akkor e célra a gimnáziumnál jóval könnyebb, alkalmasabb s talán hasznosabb helyet keresne a fia intelligens polgárrá kiművelésére, nevezetesen a polgári iskolát, mely négy osztályával egyenesen erre a célra szolgál, szemben a tudományos pályákra képesítő középiskolával. A dolog valójában akként van, hogy a szülők egy jó része egyszerűen lutrit játszik a középiskolában. Mivel gyermekét tanköteles kora betöltése előtt még akkor sem adhatná mesterségre, ha erre elég fejlett volna, úgy gondolkodik, hogy, ha a gyerek a gimnáziumban beválik, jó; lesz belőle
