Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1909
Tartalomjegyzék
45 elemeket egy darabig mint alkalmatlan nyűgöt cipeli a gimnázium vagy reáliskola, míg végre egészen elejti őket, rendszerint oly korban, amikor már átallanak mesterségre lépni. Vájjon ez volt-e az önfeláldozó anyának, ki éjjelt nappallá téve sokszor keserves munkával kereste meg azt, amire középiskolába járó gyermekének szüksége volt, fia jövőjéről szőtt álma? Milyen sok remény hiúsul meg, milyen szép légvárak fosztanak semmivé s mennyi tervről kell lemondania az önfeláldozó szülőnek! Ennek pedig sokszor épen ő, a nagyralátó szülő, az oka; mert csalódás nem érte volna, ha gyermekét anyagi erejének és a fia szellemi képességeinek jobban megfelelő életpályára idejében adja. Mindezt az úri és tehetősebb szülőknek is szeretném szemökbe mondani, ha fiók a minimálisnál is gyengébb tehetségű vagy csekélyebb tudású. De mert tudom azt, hogy ebben a mai félszeg társadalmi felfogásban hiába és eredmény nélkül rajzolnám meg az ipari és kereskedői pálya tisztességét és sokszor igen nagy megelégedést és boldogságot biztosító előnyeit, miknek elérésére nem mindig képtelen az, aki a tudományos életpályára alkalmatlan, az ő számokra is tartogatok egy jó tanácsot . . . Ha a család „tekintélye“ miatt már mindenképen tanulnia kell a gyermeknek, s a mód is megvan hozzá, akkor a szülők a középiskolába adás előtt mérlegeljék gyermekeik tehetségét, s ne arra legyen gondjok, amire főleg faluhelyen ugyancsak sok a példa, hogy a jó tanító úr a gimnáziumba való akadálytalan felvétel biztosítása érdekében mennél kitünöbb bizonyítványt adjon, hanem hogy a gyerek mennél többet tudjon. S ha a népiskola IV. osztályának elvégzése után azt látnák, hogy bizony a gyerek még nagyon gyenge legényke, főleg ha a 10-ik életévet be sem töltötte, mely előtt egy gyereket sem volna szabad kivenni az elemiből, hát szépen ismételtessék meg fiókkal a IV. osztályt. Ne adják az V-ikbe, mert az érintkezés, mint fentebb láttuk, az elemi IV. és a középiskolai I. osztály között a legerősebb. A népiskola ugyanis az V. osztálytól kezdve, ahol az életre szükséges, de a középiskola céljára vajmi kevés hasznot hajtó tanulmányok nagyobb számban és terjedelemben foglalnak helyet, épen ez okból mind jobban enged a középiskola számára a gyakorlatban amennyire-annyira mégis csak meglevő előkészítői szerepéből. Azt se tartom helyesnek, hogy a szülők, akik érzik, tudják a fiók gyengeségét, azzal az elhatározással íratják be a gyereket a középiskolába, hogy bukás esetén majd megismétli az első osztályt. Ennek helye lehet akkor, ha a gyerek hanyagság miatt mutatta magát érdemetlennek a feljebb haladásra, de a gyenge tehetségű és hiányos elökészületű tanuló az első osztály megismétlésével rendszerint nem éri el a célt. Hiszen a gyereknek azon hiányokat kell pótolnia, melyek elemi iskolai tanulmányaiban mutatkoznak; ezeket pedig csak ott szüntetheti meg, ahol a hiányzó ismereteket megszerezni elmulasz-
