Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1909
Tartalomjegyzék
40 megvan a lehetősége, ha nem ragaszkodunk az átöröklött ósdi fogalmakhoz vagy épen, amire szintén van példa, a saját invenciónk gyümölcseihez, ha még oly jóknak gondoljuk is, hanem ebben is követjük az Utasításokat, melyekben e tekintetben is megvan a teljes egység. S hogy az ekként kioktatott gyerekek a helyesírást is könnyen s aránylag tökéletesen el fogják sajátítani, az eddigiekből következik. A helyes beszédre szoktatott s a nyelv elemeivel megismertetett gyermek nem fog másképen írni, mint ahogy beszél, ha a szó természete a fonetikus írást követeli; ha meg képzett, ragozott vagy összetett szót kell leírnia, itt sem fogja cserben hagyni kifejlesztett nyelvérzéke, hiszen ismeri a szavak alkotó elemeit. S mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a helyesírásra könnyebb a kis gyerekeket megtanítani, mint a nagyobbakat, az elemi iskola e tekintetben is szépen teljesítheti feladatát, ha folytonos gyakorlással, tehát nem helyesírási szabályok betanításával, hanem majd másoltatással, majd tollbamondással, hogy írásközben a beszédszervek elemző halk működését a látási és hallási képzetek is támogassák, a növendékeket lépésről-lépésre tökéletesedő helyesíráshoz iparkodik szoktatni, A siker teljességéhez itt is tudatos tervszerűség szerint haladó tanító eljárásra van szükség, mert a gépies írás, akár másolás alakjában, akár diktálás után, vajmi kevés haszonnal járna. Ennek az eljárásnak fogásait bőven tárgyalják a gyakorlati pedagógiai kézikönyvek, s azért ezeket mellőzve, az egység érdekében még csak a miniszter által elrendelt iskolai helyesírás követését ajánlom tanítóink szíves figyelmébe. A magyar nyelven kívül még a számtan az a tárgy, mely mindkét iskola tantervében s minden osztályában alapvető tanulmányként szerepel. Mikor tehát a két iskola munkásságában az érintkező pontokat keressük, ez sem maradhat figyelmen kívül. Sok mondani valóm azonban nincs róla. Mert, míg a magyar nyelvből a középiskola az elemitől jókora ismereteket kíván, hogy az első osztályban az első idegen nyelv tanításához sikerrel foghasson, addig a mathematika, ha szabad magamat így kifejeznem, tisztán öncélú tantárgy. A. középiskola ebből a tanulmányból a számlálással, az „egy meg eggyel“ s az „egyszereggyel“ jóformán egészen alulról kezdi az építést. Ezért aztán az sem lehetetlen, hogy, ha az elemi iskola a legprimitívebb követelményeknek sem tett volna eleget, a növendék még akkor is nagyobb nehézség nélkül boldogulhatna, csak legyen természetes és valamennyire gondolkodni tudó esze. De mert a gyakorlatban, az Utasítások értelmében, úgy vau a dolog, hogy a középiskola az elemi iskola alapozó munkájára épít s az élőiről való tanítást csak az ismeretek felfrissítése és a „különböző iskolákból egybekerülő tanulósereg előkészítése végett“ írja elő, ami azt jelenti, hogy ez a tanítás a valóságban nem kiinduló, hanem ismétlő tanítás: következik, hogy, ha az elemi iskolából hozott ismeretek fogya
