Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1909
Tartalomjegyzék
18 De vájjon mindezekre van-e szüksége annak, aki magasabb művelődésre adja magát; vájjon pótolja-e a katekizmus, a földrajzi, természetrajzi, történelmi, az alkotmánytani és jogi ismeret a gondolkodás és okoskodás hiányát; jóvá teszi-e az olvasás és irás helytelenségét, a számolás gépiességét és ingatagságát annál, aki 9—10 éves korában a gimnázium ajtaján kopogtat? Mert tudjuk meg mindnyájan, hogy annak, aki elég erős arra, hogy a középiskola nyolc évét a sikeres befejezés reményével kezdi meg, a szív és lélek vallásos nevelésén kívül a gimnáziumba lépés előtt nincs szüksége se rendszeres, elméleti irányú vallásoktatásra a katekizmus és biblia segítségével, se történelemre, földrajzra, fizikára, alkotmánytanra, természetrajzra stb., mert ezekből középiskolai tanulóévein keresztül, a népiskola nyújtotta rudimen- táklioz képest, szinte tudóssá nőheti ki magát. De van szüksége a figyelem fegyelmezettségére, gondolkodásra, a közönségesebb fogalmak világos ismeretére s a fogalmi kategóriák érzés útján való megkülönböztetésére, éi’telmes, szabatos beszédre, megértett és megértető olvasásra, a számok felismerésére s a velők való értelmes számolásra a négy alapművelet körén belül, végül, ha nem is kaligrafikus, de legalább a főbb alaptörvényeknek eleget tevő ortografikus Írásra. S a baj épen ezekben jelentkezik. Az elemi iskolákból kikerült tanulók talán járatosak a hazai térképen, szépen tudják az uralkodók nevét és éveik számát, nagyszerűen recitálják a katekizmusnak nagyobb fáradsággal, mint megértéssel beemlézett feleleteit s a grammatikai definíciókat; sőt egyikmásik falusi tanító túlságos, de nagyon eltévelyedett jóakaratából már latinul is tudnak olvasni s a deklinációt is előre megtanulták. De nem tudnak gondolkozni, figyelni és valamit megfigyelni; nem tudják a legközönségesebb szavak jelentését, nem érzik a létezés és történés, a grammatikai cselekvés és szenvedés, az idő- és térviszony, az egyes és többes kategorikus különbségeit; nem tudnak csak megközelítőleg is helyesen Írni s nem tudnak még folyékonyan sem olvasni, hogy az értelmes és szépolvasást ne is említsem. Én sok évi országos tapasztalat és legközelebbről a mi intézetünk első osztályába huszonnyolc különböző jellegű, állami, községi, többféle hit vallásos, társulati és magániskolából összeverődött s az elemi iskola 12—19 tantárgyából 9/10-ed részben kitűnő vagy jeles fokozattal minősített tanulók tudása alapján beszélek és, a sok közűi kivételeket szívesen és kötelességszerüen megengedve, általánosítok. És én ezt úgy-ahogy meg is tudom érteni, s hiszem, hogy e tekintetben szíves olvasóim sem maradnak teljesen tájékozatlanok, ha meggondolják, amit már fentebb is érintettem, hogy az elemi iskola nem előkészítője a középiskolának, hogy a mi közoktatásunk, kezdve az elemitől a polgári és középiskolán át fel az egyetemig, nem egységes koncepcióval megalkotott épület, mely „ekként egy nagy nevelő con- tinuumnak volna tekinthető“, hanem mindeniknek elkülönített köre,
