Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1909

Tartalomjegyzék

15

I.

Egész nevelés-oktatásunk épülete tulajdonképen két országos törvényen nyugszik. Az egyik az 1868. évi XXXVIII. t.-c., a másik az 1883. évi XXX. t.-c. Amaz a népiskolai közoktatást szabályozza, emez a középfokú közoktatást rendezi.

E két alaptörvényt újabbak és nagyszámú rendeletek nemcsak kiegészitik és módosítják, hanem újabb intézményeket is iktatnak közoktatásunk szervezetébe, melyek mindenike megtette a magok idejében s a szükséges tökéletesítések s javítások után ma is megteszi a maga üdvös szolgálatát nemzeti műveltségünk fejlesztése, emelése érdekében. A gyorsan haladó kor forrongó követelései értetik meg a sűrű változást, melyen e két dátum óta közoktatásügyünk keresztül ment, s az eredeti törvényeknek, főleg a népiskolainak, egy-két fejezetét kivéve, csaknem teljes átreformálását. De egyúttal azt is sejtetik, hogy az a nyugvás, melyet a középiskolákban az 1899-iki Tanterv s a hozzá 1903-ban kiadott Utasítások, a népiskolákban pedig az 1905. évi Tanterv és Utasítás1 egy időre teremtettek, ha alkalmas lesz is oly sok tapogatódzó kísérlet után egységes, állandóbb s a nevelés-oktatás vallás-erkölcsi és nemzeti jellegét kidomborító munkára, nem fogja kizárni annak idején a hazai viszonyokat és az általános európai műveltség követelményeit még jobban tekintetbe vevő s egységes koncepció szerint berendezendő gyökeres reformot.

Ez, ha mostanában nem is, a távolabbi jövőben szükségképen be fog következni, hiszen a folytonos fejlődés hozza magával, hogy a régit újjal és jobbal helyettesítse, hogy majdan ez ismét egy újabbnak adjon helyet. A megoldásra váró reform-eszmék érnek is már, melyek közül egyik-másik, mint az egész iskolaintézménynek (elemi, közép- és felsőiskolák) egységes szempontból történő felépítése, vagy az osztott és osztatlan, falusi és városi népiskola külön tantervvel szervezése, a két, helyesebben három irányú (latin-görög, latin és reál) középiskola egységesítése stb., országszerte foglalkoztatja a nemzetnevelés hívatott faktorait.

De bármily irányt vegyen is a nemzetnevelés hajtó és vezető ereje, s bármikor nyerjenek is megoldást az efajta kérdések, az a nyugalom, mely a közelmúltban végrehajtott revízió nyomán a tanügy műhelyeiben beállott, fölöttébb alkalmas arra, hogy az iskola munkása a maga kis körében szerzett tapasztalatait időről-időre összejegyezze, hogy velők egyfelől felvilágosítást, tanácsot adjon s okulást nyújtson

1 Ide értem természetesen a magyarországi latin és görög szertartási! rom. katli. népiskolák Tantervét is. (Kiad. 1905-ben.)