Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1909
Tartalomjegyzék
10 hozzánk, mint világítótornyok, hogy gondolkodásunkat, érzésünket és tevékenységünket nemzetünk történetének irányában kalauzolják. Nem nehéz azért megértenünk, hogyha e világítótornyok fényét közönbös- ségiink ködével elhomályosítjuk, lesíklunk nemzetiségünk alapjáról, eltévelyedünk nemzetünk történetének irányától és nemcsak a legnemesebb örömek iránt való fogékonyság gyöngül meg lelkűnkben, hanem a haza fogalmának jelentősége is elmosódik. Amit a nemzeti nyelv értékéről, mint ifjú, csak homályosan sejtett még, férfi korában igy vált erős hitté, rendíthetetlen meggyőződéssé lelkében; de tanulmányai meggyőzték arról is, hogy a nyelv, a nemzeti valóságnak ez a hatalmas tényezője, az irodalomban fejük, nemesül és juthat virágzásra; értékének s értékével a nemzeti valóságnak emelkedése vagy csökkenése azon fordul hát meg, hogy a tanuló ifjúság, melynek soraiból kerülnek ki majd a jövő írói, mennyire ismeri és becsüli nyelvét, mennyire tudja megőrizni eredeti tisztaságát s megválogatni kifejezéseit, vagy, más szóval, mennyire tudja tiszteletben tartani a nyelvbeli ízlés törvényeit. A nyelv tisztasága t. i. szinte egy az irodalom erkölcsi tisztaságával, s az ízlés, ha uralkodó az irodalomban, meguemesiti a közbeszéd, a társalgás nyelvét is; mert az ízlés szabályozója és bírája az illendőségnek, a cselekvésbeli illendőségnek csakúgy, mint a beszédbeli illendőségnek; közletét, hogy úgy mondjam, melynek hites helye az irodalom. Szörnyű felelősség hárul hát az írókra, ha nem tudják, vagy nem akarják híven megőrizni; mert az író, még a közepes tehetségű is, szinte korlátlan űr közönsége felett: fölemelheti magával a nemzeti szellemet híven megőrző nemes erkölcs fénylő, tiszta világába, vagy leránthatja magával a nemzeti szellemet megrontó erkölcstelenség undok, szennyes posványába. Mihelyt megtapsolja a közönség az illetlent, a rútat, a rosszat valamely írott műben, meg fogja tapsolni a közerkölcsben is. A nyelvbeli tisztasággal és ízléssel változik minden; az ékesszólás illendősége az erkölcsök illendőségével karöltve jár. Róma is, mikor a nagy század nyelvének tisztasága és ízlése a császárság alatt romlani kezdett, nemsokára meglátta, lmgyau süllyedt erkölcse vissza a barbárságba. Nemzeti mivoltunk ily hatalmas tényezőjének látta Szvorényi a nemzeti nyelvet és irodalmat, mint a nyelv történetének és törvényeinek búvárlója, s ilyenül törekedett megismertetni és, ahogy ő szerette, meg is szerettetni a tanuló ifjúsággal, mint a nemzeti nyelv és irodalom tanára. Hangja nem volt erős, sem hangjának színe megvesztegető; mégis minő hathatós volt szava, mikor, nemzeti irodalmunk nagy alakjairól emlékezve, a lelkében fellobbant tűz hevétől halavány arca kipirult és szelíd kék szeme nedves fényben égett! Azok tudják ezt és tehetnek róla tanúságot, akik vele lelkesedtek, mikor hallgatták őt, rajta felejtvén magokat ékesszóló ajakán.
