Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1909
Tartalomjegyzék
8 történt közmegállapodás. így terjedt el olvasókönyvei mellett kisebb magyar nyelvtana is annyira, hogy az állami és a kath. középiskolák tanuló ifjúsága közel két évtizedig szinte kizárólag abból tauulta nyelvünk törvényeit. Csak egy volt még hátra, hogy magyar nyelvi tankönyveinek sorozata teljes legyen : példatárral kapcsolatos irodalom- történet. 1867-ben, mint közel négy esztendőnek sok éjjeli óráit is lefoglaló munkája, jelent meg a felső osztályoknak szánva, Szemelvények címen, ez a nyolcadfélszáz lapot meghaladó könyv, mely elméleti részének szabatos és választékos előadása miatt rendkívül becses volt, példatárának körültekintő és kifogástalan megválasztását tekintve pedig ma is követésre méltó. így lett magyar nyelvi tankönyveivel a nemzet értelmiségének több mint egy emberöltőn át oktatója és, mint emléktáblája jelzi, a magyar ékesszólásnak mestere. Vegyük tankönyveinek e teljes sorozatához az akadémia nyelv- és széptudományi osztályának tanácskozásaiban való munkás részvételét s ezzel kapcsolatban könyv- bírálatait és emlékbeszédeit, Szemere Pál életrajzát és műveiuek, melyek közt egyedül csak ő tudott eligazodni, a Kisfaludy-társaság kértére sajtó alá rendezését, pedagógiai irodalmunk említett nagyértékű termékét, a Gyakorlati tanácsokat, felolvasásait, nyelvtudományi értekezéseit és ezek közt hosszú búvárkodásainak legérettebb gyümölcsét, a Sámuel-díjjal kitüntetett Fejlődési tünetek címűt, mellyel a nyelvújításnak közel egy századig tartott nagy vitája felett döntő ítéletet mondott,— és gondoljuk el, hogy ezt az egy hosszú életre magában is nagyon elég érdemes munkálkodást mind hivatali kötelességein felül, a gyönge test gyarlóságaival örökös küszködésben végezte: akkor, ha nem értjük meg igazán, legalább elképzelhetjük, micsoda rajongó szeretettel kellett lelkének nemzeti nyelvünkön csüggenie, hogy ismertetésére és művelésére annyi időt tudott magának teremteni, s mennyire meg kellett magát nemcsak a jogos szórakozás, hanem még a szükséges pihenés alkalmaitól is fosztania, hogy annyi időt elő tudjon magának teremteni. Mert távolról se higyjük, m. t. ünneplő közönség, hogy tanári, majd igazgatói hivatala nem adott volna neki elég foglalkozást. Kisebb tehetség, mint az övé — tapasztalásból szólok — minden erejét megfeszítve s minden napját az utolsó percig szorgosan felhasználva sem tudta volna betölteni úgy, mint ahogy ő betöltötte, azon kötelességeket, melyeket a középiskolai tantervekuek, főleg 1860-tól egy negyedszázadon át az örökös kísérletezések miatt folyton változása az igazgatókra rótt. Pedig őneki nemcsak hogy be kellett töltenie azokat, hanem úgy kellett betöltenie, hogy intézetét azon a szinten, melyre elődjének, Juhász Norbertnek, másnemű, de nem kisebb tehetsége és bámulatosan szívós kitartása emelte, necsak megtartsa, hanem az új idők haladásához képest, megállapodás nélkül, mind magasabbra
