Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1908
Tartalomjegyzék
13 eszünkbejuttatással tud valahogy megértetni velünk, akkor nem oldhatók fel jegyei, gesztusai, lélekzetvételei az utolsó betűig fizikai pontossággal, mindig marad valami, amire rákérdezve a filiszter zavarba ejthet bennünket, amihez hétköznapi életünk prózája nem adja meg a maga vesdösszéit“1. így beszél az egyik. A másik kinyit egy modern verses könyvet és azt érzi, hogy sötét fasorba lép be. Lombok susogá- sát hallja. „A titokzatos félelmet a profánságtól. Lankadt ódákat a bűnhöz. Iris torzóját, finommivű reliefeket, csobogó vízijátékokat, tüzeket, melyek halkan fújnak, sápadt és meddő görög hetérákat, összegubbasz- kodott braminokat és dobogó wartburgi trubadúrokat, renaissance-moti- vumokat." Ezen környezetben énekel a költő: a madár „mely oly furcsán énekel, hogy ő maga is csodálkozva hallgatja a hangját.“ Mikor „átéli megsejtett tájak szépségét, beleül rég eltemetett kultúrák porába“ tulajdonképen „szomorú álmodozó, begubózkodott magyar, talán a megcsonkított augsburgiaknak még egyszer nyugatra kívánkozó lelke.“ Feltalálja nála kritikusa a nyelvnek, a szónak, a formának „kábító művészetét.“ Mert hiszen „szavai konganak, dobognak, majd muzsikába olvadnak, most lebegnek előttünk, mint mályvaszínű lepkék, most viganóban csiripelve minétet járnak, most sustorognak, mint az olvasztott érc, majd márványba dermednek.“2 Legyen elég ennyi az impresszionista kritika jellemzésére. Ott tartunk tehát, ahol minden egyéni szeszély tömjénezőt, minden érthe- tetlenség magyarázót, minden erkölcstelenség mentegetőt talál a művészet nevében. Annyi azonban bizonyos, hogy kívül járunk az igazi kritika birodalmán. A kritika, ha nem követelhet is magának diktátori szerepkört, vazallussá nem alacsonyodhatik le soha. III. A modern kritika irányelvei. Irodalomtörténet és kritika. Nagyon nagy szükség volt a kritikára akkor is, amikor még „irodalmat kellett teremteni. Ma azonban, mikor a legellentétesebb szellemi áramlatok hatása alatt forrongó irodalomnak napnap után felvetődő jelenségeivel kell számot vetnünk, még sokkal fontosabb feladatai vannak, mint a múltban. Brunetiére szerint, akit barátai az irodalom rendőrfőkapitányának neveztek, a kritikusok arra valók, 1 Fenyő Miksa Hadi készülődések. Nyugat. 1909. 1. szám 48—51. 11. * Babits Mihály Levelek írisz koszorújából e. verskötetének bírálata. A Hét 1909. 22. szám. 370. 1.
