Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1908
Tartalomjegyzék
8 maga utáu hozni.“ 1 íme, a kritikus szerepe Bajza szerint. Olyanféle hivatást kell betöltenie, mint a csukának a halastavakban: tespedés helyett sürgést-forgást, pezsgő életet kell előidéznie. A kritika fejlődésének azon fokán, melyre Bajza emeli „tudományos tribunál.“ Szigorú Ítéleteivel a nemzet szellemi haladásának érdekeit szolgálja. Megalkuvást nem ismerő elvi állásfoglalása miatt Utálják és gyűlölik azok, akiknek „istenük az önfény s a bálványozásnak barátai." És kevés kivétellel ebbe a táborba tartozik az egész nemzet. „Mi — mondja keserű szemrehányással Bajza — nem az ügyet, egyedül magunkat szeretjük s ez mutatja, hogy a lélek kultúrájában még nem messze haladtunk. Jaj annak, ki hiúságaink isteneit nem tisztelve, vagy nem kiméivé legalább, az igazság zászlajához áll s kritikai szövétnekkel járdái a tudományos pályán! Az kaján és erkölcstelen, eretnek és hon- gyűlölő, annak minden lépte kárhozatos bűn és legvétkesebb vétek.“ De azért mindezek ellenére is kész „a kritika gyűlölve rettegett és rettegve tisztelt istenének témplomot építeni és oltárt emelni.“ Tudja jól, hogy nevét a magyar írók kedvezéseibe ajánlani nem igen fogja; sejti, hogy ellenségeinek száma aszerint fog növekedni, mint a kiadandó bírálatok száma. De ő inkább kíván nem szerettetni, mint hite és a közügy rovására szerettetni; kész polgártársai gyűlöletét is eltűrni, ha ezen tűrés által „a közvirágzat magvai hintethetnek el.“2 A kritika ezek szerint harctér. A szigorú kritikus el lehet rá készülve, hogy sebeket kap, élete valóságos martíromság lesz. Az írók szemében, akiknek alkotásai ellen kifogásait hallatja, a vaskalapos korlátoltság megtestesülése; a nagyközönség pedig, különösen ha kedves íróiról van szó, csak az irigy, kötekedő, hazafiatlan embert látja benne. Ám azért nem enged, állja a harcot. „Ami azon elvet illeti, hogy a kritikának kimélőnek kell lennie — írja Bajza Csatóval folytatott polémiájában — nem kell semmit sem mondani, ezt nevetni elég, mert ki nem tudja, hogy az általánosan kímélő bíró igazságtalan bíró? Bírói széken nincs helye a kíméletnek, csak a törvénynek, csak az igazságnak1“ 3 A kritika feladata tehát eddig az, hogy ítéljen. E célból tanulmánya tárgyává teszi magát a kész művet s a szerző csak annyiban érdekli, amennyiben neki kell viselnie a felelősséget azért, amit „elkövetett.“ Ez az úgynevezett klasszikus kritika amely a műfajok követelményeit megszabó szigorú és részletes törvénykönyvével már a 1 Bajza levele Toldyhoz 1830. jan. 12. tL o. VI. 312. 1. * Vezérszó a Kritikai Lapokhoz. Kritikai Lapok 1831. I. füzet. (Ill—X. 11.) * Az Athenaeum miatti zajgásolc. B. J. Összegyűjtött Munkái. V. k. 440. 1.
