Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1907
Tartalomjegyzék
55 a bevezetéstől különbözik a Codex Lunaelacensis és a Codex Tegernen- sis-ben levő. „Fölséges Imre herceg, mint a cédrus a Libanusból, dicső nemzetségből, boldog István első magyar királytól származott s erényeivel módfelett díszeskedvén a legfényesebben tündöklött. Gyermekkorában gondos felügyelet alatt nevelkedve először is az összes grammatikai tudományokba teljesen beavattatott . . . . “ Azután elmondja, hogy István király fiának könyvet szerzett „de institutions morum“ és ennek tíz pontját felsorolja. Ezen utóbbi bevezetés átvétel a Hartvik- legendából. Ott Sz. Istvánról olvassuk, hogy „már mint gyermek a grammatikai tudományokba teljesen beavattatott s gyermekkorától gondos és királyi nevelésben növekedett föl.“1 Az intelmekről szóló rész Hartvicus 20. fejezetéből való átírás. A legenda írójának nevét nem tudjuk. Hanerus György,2 azután Katona István,3 majd Kerékgyártó Árpád4 azt hitték, hogy ugyanaz a Hartvikus írta, ki Kálmán királyunk felszólítására Szent István életét megírta. De érvelésüknek biztos alapja nincs, sőt egyenesen ellenkezik vele az, hogy a legenda nyomán a szerzőt magyar származásúnak kell tartanunk, Hartvik pedig idegen eredetű volt.6 A szerzőről a legenda nyomán annyit megállapíthatunk, hogy magyar származású pap volt s mint Poncelet sejti,6 a fehérvári egyháznak, hol Imre holttestét eltemették, a papja. Magyar eredetére vall, hogy Szent Istvánt a „mi ki rácunknak“ nevezi „per mellifluam beati Stephani primi regis nostri providentiam... “ „Ipse enim noster est rex et apostolus“. Hogy pap volt, mutatja az, hogy Imre életének mozzanatait bőséges erkölcsi tanulságokkal kiséri, többször a szentírás és zsoltárok beszédmódjával él.7 A legenda írója a szigorúbb életű, aszkézisre hajló papok közül tenebris ad fidei lumen convoeaverat, novissimis, ut ita dieam, temporibus, per mellifluam beati Stephani primi regis nostri providentiam totius Pannóniáé regnum lumen veritatis agnovit: ipse enim est noster rex et apostolus; ipse quoque de jure diabolieae potestatis exemptos ad veri Dei eognitionem perduxit. Bt quia ejus gesta sunt inenarrabilia ; nee nostri ingenii eongruit parvitati; justius et utilius visnm est, quateuus Alii ejus beati Emeriei pro modulo nostrae possibilitatis edisseramus insignia.“ 1 „ . . . et puer adhue seientia grammaticae artis ad plene imbutus est.“ Plorianus I. p. 2, 38. — „Crcvit infans diligenti et regali nutritus edueatu.“ Plorianus I. p. 25—26. 2 Adversaria de soriptoribus rerum Hungaricarum et Transylvauicarum. p. 8. 3 História eritica regum Hungáriáé stirpis Arpadianae. tom. II. p. 477—81. 4 Magyarország művelődésének története. II. k. 50. 1. 6 Poncelet i. m. p. 479. 6 U. ott. 7 Az első fejezetben „Beati pauperes spiritu, quoniam ipsorum est regnum eoelo- rum.“ Math. 5, 3.; „Ecclesia terribilis, ut castrorum acies ordinata....“ Cant. 6, 3.; „...quoniam verbum, quod mandavit Dominus in miile generationes..." Psalmus 105,8.; a második fejezetben „ . . . quae profunda mysteria leveles parvulis . . . “ Math. 11, 25.; a negyedik fejezetben „— Domine Deus, . . . qui aufers spiritum principum, qui terribilis es apud reges terrae ..." Ps. 75, 13.; „ . . . et noxios motus, quia contra animam mi
