Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1907
Tartalomjegyzék
48 karthauzi névtelen pedig Corlath-ot.1 A legenda egyes kiadásaiban hiányzik a pápa nevének, Hildebrand-nak kitétele. Fábián vicecaucel- larius nevét olvassuk Sz. László királynak a veszprémi püspökség részére kiadott 1082-i oklevelében.1 2 Ugyanezen Fábián 1091-ben zágrábi püspök, majd később bácsi érsek lesz, amint ezt egy 1131-i oklevélből láthatjuk.3 4 A csodának hirdetett esemény szép középkori jellegzetes példázat. Az ezenkori elbeszéléseknek kedves tárgyai: a vezeklő páncél, a láncok, a viasszal beragasztott s gyűrűvel megpecsételt levél. Szokásosak voltak a zarándoklatok, a szentek nyugvóhelyének felkeresése. A hivő lélek csodákat keresett s ha valami ilyesféle történt, annak hamar híre ment, az a néphagyományban fenmaradt. Ezért vezeti be e csodás eseményt a legenda írója e szavakkal: „e csodatételnek írás nélkül is oly nagy híre van, hogy a fiák is, kik születni és származni fognak, tudni és beszélni fogják fiaiknak.“ * Imre felmagasztalását a legenda kortörténeti hűséggel adja elő. Mátyás Flórián a szenttéavatás történetét kutatva megállapította, hogy régente a püspökök adták meg a martyroknak és hitvallóknak a kellő tiszteletet. Először a nép gyülekezete előtt, utóbb a tartományi zsinaton a fejedelem hozzájárulásával nyilvánítottak ki egyeseket szenteknek. A szentek tiszteletére oltárokat emeltek, sírjukból testüket fölemelték és az oltárra helyezték és azt a napot ünnepnek rendelték. Ez volt a szokás a XI. században. Majd lassankint a népies szenttéavatást a pápának is bejelentették, hogy ők e szenttéavatást az egyetemes zsinaton közzétegyék. III. Jenő pápa (1145 — 53.) volt az első, ki Henrik császárt 1152-ben egyetemes zsinaton kívül, de a jelenlevő püspökök előtt a szentek közé sorolta. Végre III. Sándor pápa a szenttéavatás ügyét egyedül az apostoli székre ruházta. De azért egészen III. Sándor pápa koráig folyton gyakorolták a püspökök a népies szenttéavatást és erről utólag értesítették a pápát. A népies szenttéavatást „elevatio“- nak, a pápai kihirdetést „incanonisatio“-nak nevezték.5 VII. Gergely pápa, kinek idejére a legenda hivatkozik, tizenegy zsinatot tartott, de azok egyikén sem fordul elő szenttéavatás. 0 nem avathatta fel tehát a magyar szenteket, sőt azok „elevatio“-járól sem értesülhetett, mert akkor IV. Henrik VII. Gergelyt az Angyalvárba szorította és megakadályozta a közlekedést Rómával. Később sem tudtak erről a pápák, mert nem nevezik Istvánt és Imrét szenteknek. 1 Érdy-kodex. V. kötet. Második fele. 442. 1. * Fejér: Cod. Dipl. I. 457. p. 8 Strigoniensis eeelesiae primatum Acha guberuante, et Baaciensi archiepiseopo Fabiauo existente.“ Codex Dipl. I. 484. p. 4 Legenda S. Emerici o. 8. 6 Florianus I. p. 214—218. Lambertinus „De beatifications et Canonisations“ müvét használta alapul.
