Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1907
Tartalomjegyzék
49 II. Orbán Kálmán királyunkhoz intézett levelében Istvánt „religiosus princeps“-nek, vallásos fejedelemnek mondja. Freysingi Otto, ki Barbarossa Frigyessel járt hazánkban, müvében nyíltan elárulja, hogy Istvánt csak a magyarországi katholikusok ünnepelték szentnek.1 E szerint tehát Imre szenttéavatása népies módon történt és ünnepe csak Magyarországra, a magyar egyházra volt kötelező.“ 1 2 A boldvai kalendárium szerint már a XIII. században a magyarok két napot szenteltek Imre tiszteletére; szeptember 2-án volt Szent Imre sírbatételének (depositio) és november 5-én Szent Imre felmagasztalá- sának (elevatio) ünnepe. Az elsőnek miséjét és officiumát a hitvallók közös miséjéből és officiumából írták át, csak az oratiok szólnak Imréről.3 * A másodiknak egész külön miséje s papi officiuma volt, a leckéket Imre legendájából vették át.é Az „elevatio“ ünnepét már a szabolcsi zsinaton elrendelt ünnepek között találjuk, majd a II. Ulászló korabeli esztergomi és nyitrai zsinatok e napot a nép által is nyilvánosan megtartandó, parancsolt ünnepek közé sorozzák. E zsinati határozatok érvényben maradtak Mária Terézia koráig. A középkorban több hym- nuszban dicsőítették Imre herceget, mint azt a gyűjteményekből láthatjuk. 5 Szent Imre ereklyéire vonatkozólag kevés adatunk van. Egyes részek Nagy Lajos királyunk adományából Aachenbe és Passauba kerültek. Ugyanis Nagy Lajos 1370-ben Aachenben Szent István, Szent László és Szent Imre tiszteletére kápolnát emelt, ezt a szentek ereklyéivel megajándékozta s őrizetükre két magyar papot rendelt.6 Ezen reliquiák ma is az aacheni egyház kincseit képezik.7 Szent Imre másik ereklyéjét — karját — Nagy Lajos a passaui egyháznak adományozta. Ezen egyház protocollumában ezt a régi feljegyzést találjuk „Item ein Monstrantzen mit S. Heinrichs Herzog zu Ungarn Heilthum.“ Majd 1 „Hüne Stephanum Ungari, hactenua fidem christiauam servantes velut princípium fidei suae, inter sanctoa colendum dignum ducunt.“ Pertz: M. G. XX. p. 241. 2 Poncelet i. m. p. 486. „recte de liujua yeritate dubitantem ae praebuiase Benedictum XIV., nullaaque in ilia fui8se partes Gregorii VII., qui tune temporis romanam sedem obtinebat.“ 8 Pray: Di8sertatio de S. Emerieo p. 72. * Florianus I. 143. — Láad továbbá a mai Proprium Hungariae-ben Szent Imre ünnepét. 6 A Szent Imrére vonatkozó hymnuazok megtalálhatók: Pray: Dissertatio de S. Emerico p. 75. — Dreves M. Guido S. J. Annalecta hymnica medii aevi. tom. IV. p. 123, tom. V. p. 166, tom. VIII. p. 123, tom. IX. p. 147. — Dankó József: Vetus hym- narium ecclesiasticum Hungáriáé, 1893. p. 228—252, — Florianus: Fontes Dom. I. 145—149. — Magyar fordításban is olvashatjuk ókét Karácsonyi Imre „Szt. Imre herceg“ című művében, 79 — 128. lapokon. 6 Alapítólevelét közli Pray: Dissertatio de S. Ladislao, p. 25—28. 7 Bock „Der Beliquienschatz des Liebfrauen-Münstera zu Aachen,“ 1860. p. 25. 4
