Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1907
Tartalomjegyzék
19 bátyjának, Henrik német császárnak, nevét kapta eredetileg, de ezt később a magyarok nyelvszokásuk szerint átalakították és Hainrich helyett Emrichet mondtak. Ezen megjegyzést átvette Prileszky müvébe1 és mindjárt hozzáfűzi, hogy ezzel ellenkezőleg Tomcus Marna- vitius szerint a gyermek neve eredetileg a szláv Mirko volt.2 de a szláv írók; annyira elvakultak saját nemzetségük iránt, hogy nagy merészséggel az összes i égi magyar királyokat is mind a szlávok közé sorolták. Az „ Acta Sanctorum Hungáriáé“ írójának ezen tetszetős megjegyzését a legutóbbi időkig Összes történetíróink, Poncelet Albert bol- laudista is, magukévá tették Mátyás Flórián3 a Henrik névre vonatkozó adatokat mind összegyűjtötte és íróink megállapították, hogy Henricus vagy Heinricüs-ból lett Hemericus, Emericus, Emricus, ebből a régi magyar Embre, Emreh, Imreh, Emre, utóbb Imre elnevezés. Csakhogy az Imre név ilyen leszármaztatásának ellenmondanak a magyar nyelvtörténeti kutatások Melich meggyőzőleg kimutatta, hogy az Imbreh és Embreh szavakban megőrzött — mbr— alakok kétségtelenné teszik, hogy az Imre név nem Henrikből származik, hanem a Henriktől különböző német Ambricho, Embrico, Imbrico és Hembrico-ból. A magyar Imre név pusztán ennek a közvetlen német névnek a mása. Az Imre névnek régibb magyar alakja Emreh volt, ebből lett a latin Emericus, Hemericus és ezt tévesztette össze a régibb irodalom a német Henri- cussal.4 így a nyelvtörténet meggyőző érveivel szemben az Imre nevéhez fűzött tetszetős megjegyzést nem tudjuk hiteles adatokkal támogatni. Imre születése örömére, vigasztalására volt szüleinek; örvendeztek ennek még kelet, nyűgöt uralkodói is. Vazul görög császár drágakövekkel kirakott arany keresztet küldött Imre számára ajándékul. E keresztben Krisztus keresztfájából is volt egy kis ereklye és Imre fölnövekedvén, e keresztet állandóan mellén szokta hordozni.5 Az ajándékozás ténye elhihető, mert Szent István királyunk ez időtájt a görög császárral barátságos viszonyban állott, őt 1017-ben a bolgárok és besenyők egyesült seregével szemben megsegítette, de a kereszt későbbi sorsa nagyon bizonytalan. A lengyelországi szentkereszti monostor évkönyvei, 6 melyeket 1270-ben kezdtek írni, a 966. évhez jegyzik egy „Der ungarisch kimig sant Stefan und sein gemahel frau Geisl, sant Hainricbs swester, hatten einen sun miteinander élich erworben, nenten in nach seinem veter, sant Hainrich den kaiser auch Hainrieh, den die Ungern sant Emrioh ir sprach nach haissen.“ 1 Acta Sanctorum Hungáriáé. II. p. 305. 2 Joannes Tomcus: Begiae sanctitatis Ulyrieanae foeeunditas. 1630. p. 227. 5 Plorianus I. p. 234—36. * Melich János: Szláv jövevényszavaink. Nyelvtudományi Közlemények. 1903. 346-47. 1 5 Acta SS. Hungáriáé. II. p. 305.; Inchoffer: Annales Ecclesiastici ad a. 1007. 6 Monumenta Germanise. Soriptores. tom. XIX. p. 678.; Mon. Pólón. hist. tom. 111. 60—61. 2*
