Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1906
Tartalomjegyzék
56 keresztyéni életet és azt valójában akarná követni“. Egyébként kiilön- külön is kimutatja e munkák hasznát. Az izraeliták szokásáról I. részében (az eredetiben Bevezetés) kifejti a történeti vizsgálódás helyes módszerét s magasztalva szól az Isten választott népéről. Igaz ugyan, hogy az a sok különbség, ami a régi izraeliták ritusos élete és a mi életünk között van, a felületes vizsgálót arra az igazságtalan Ítéletre bírhatja, hogy az izraeliták „tudatlan és balgatag“ nép voltak, és hogy szokásaikat inkább meg kell vetnünk, mint követnünk, ámde a helyes történeti kutatás-módszer egy-egy népet korából s lakóhelyéből nem kiszakítva vizsgál, hanem területi s égalji viszonyai között s egykorú népekkel összehasonlítva. Már pedig aki az izraelitákat az egykorú rómaiakkal, görögökkel s egyiptomiakkal állítja párhuzamba, aki tekintetbe veszi, hogy a zsidók történelmi szereplésétől immár egy pár ezer év választ el bennünket, be fogja látni, hogy az izraeliták e népek felett állnak s hogy egyszerű életviszonyaikban sok olyant lehet találni, ami még ma is megszívlelésre méltó. E bevezetés igen fejlett történeti érzékre s felfogásra vall. Rendkívül fontos volna, ha Mikes magától s nem Fleury után mondaná. Az ő érdeme legfeljebb csak az, hogy e tételt megvilágító műveltségtörténeti példákban magyar vonatkozások nyomaira is akadunk (1. fentebb a 30. lapon). Ily felfogással, a görög, római, perzsa s egyiptomi viszonyokat szeme előtt tartva, ismerteti az izraeliták szokásait 2000 éven keresztül, Abrahámtól Jeruzsálem pusztulásáig, három részben, világosan megkülönböztetve „kezdetit“ (pátriárkák kora), „boldog állapottyát“ (Izrael népének története a babiloni fogságig) s végül „lefelé való fordulását“ (a zsidók története a fogságtól Jeruzsálem pusztulásáig). Ismertetésében a legapróbb dolgokra is kitei jeszkedik. Mivel foglalkoztak a pátriárkák, az izraeliták s a zsidók; milyen volt földjök, házok, gazdaságuk, jószáguk, eledelök, ruházkodásuk; mik voltak házi eszközeik, miféle mesterségeket folytattak; milyen volt házas életök; hogyan nevelték gyermekeiket; miben állt mulatságuk; hogyan temetkeztek, hogyan gyászoltak; milyenek voltak böjtjeik, fogadástételeik; milyen volt az öregek s ifjak egymáshoz való viszonya, milyen a hadakozás, volt-e náluk bálványozás, babona stb.: mind anyagot nyújt egy-egy rövid beszélgetésre. S mindezekről történeti időrendben értekezik, fel-feltűntetve a megelőző korokban s a szomszédnépeknél dívó szokások között észlelhető különbségeket. Valóságos művelődéstörténeti munka ez, a tökéletesebb módszerüek közül. Ugyanilyen jellegű és értékű A keresztények szökésiről szóló 69 beszélgetés. A Catechismuson kivül ez az egyetlen fordított munkája Mikesnek,
