Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1906
Tartalomjegyzék
40 Végezetül még azon akadályokat sorolja el, melyek a gazdag, a nemes világi s a beneficiumos egyházi ifjakat „tekintik". A keresztény ifjú példaképe — akármilyen rendű s rangú legyen is — Jézus Krisztus (IV. k.). Az ő követése a keresztény ifjú legbiztosabb útja. Benne találhatók fel azon jó erkölcsök, melyeket az ifjaknak meg kell szerezniük, s melyek legnagyobb díszüket teszik. Mivel minden bölcseségnek kezdete s minden valóságos ájtatos- ságnak „fundamentuma“ az isteni félelem, ezt kell első sorban az ifjak szívébe oltani. Az istenfélő lelkekben az Isten véghetetlen jóságának meggondolására magától fog gyökeret verni a második szükséges erény, az isteni szeretet. E két erény forrása minden egyébnek. Az istenfélő, az isteni szeretettől áthatott gyermek szeretni fogja szüleit is s nekik készségesen fog engedelmeskedni. Az Isten iránt való szeretetből s szüleinek kedvéért egymásután szereti és szerzi meg a legszebb erényeket: a tisztaságot, a szemérmetességet, az illetlent és rendetlent mindenben, mindenhol és mindenkor kerülő „módos magaviseletét“. Az ilyen ifjú óvakodni fog „a nyelv rossz erkölcseitől“ : az eskiivéstől, szitkozódástól, s átkozódástól; kerülni fogja az „emberszólást“, a rágalmazást, a veszekedést és a nyelv legközönségesebb vétkét, a hazugságot (346—404.1.). Gyakorlati oktatásokat ad az ételben, italban való mértékletes- . ségről, a kegyes önmérsékletről, a rosszindulatú haragról, a megbocsátásról és bosszúállásról, a felebaráti szerétéiről,' a barátságról, a jó barátok megválasztásáról, a tisztességes játékok és mulatságok szükségéről, a szerencsejátékok s a mód nélkül való mulatságok kerüléséről, az adakozásról, az alamizsnáról s végül az ifjú legszebb díszéről, az alázatosságról s szerénységről. Az utolsó könyv, miután a négy előbbi kellőképen kioktatta az ifjakat a jó erkölcsökre, kizárólag a pályaválasztással foglalkozik. Alapelve az, hogy, noha magában minden pálya, vagy mint Mikes mondja, minden „rend“ jó és Istennek tetsző lehet, de mégsem egyformán jó minden embernek. Ami az egyiknek hasznos, ártalmas lehet a másiknak. A pályaválasztásban a hajlandóság, a hivatás, az arra- valóság az egyedül jogosult szempont. S mivel az élet azt mutatja, hogy az emberek igen sokszor épen ezt a szempontot hagyják figyelmen kívül, s mivel a jó élet sokban függ az életpálya szerencsés megválasztásától, a válaszúton álló ifjaknak különösen szívökre köti a komoly, hivatásszerű pályaválasztást (486—489). Mivel a „rend“ megválasztása egész életre szól, róla egy nap alatt nem szabad határozni, hanem jóeleve, már hónapokkal előbb, egybevetve a hajlandóságot és tehetséget a választandó életpálya természetével és kívánalmaival, komoly megfontolás és elmélkedés tárgyává kell tenni. Isten segítsége és tapasztalt emberek tanácsának kikérése
