Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1906
Tartalomjegyzék
24 50-es években adja magát egész szívvel, egész lélekkel az istenes ^unkák lefordítására. Erre külső s belső bizonyítékaink vannak. A Levelek írása 1742-ben váratlanul elakad, 1746-ig egy levelet sem írt, azután is esztendőnkint csak egyszer-kétszer keresi fel nénjét leveleivel. Úgy látszik, elment a kedve az efajta hívságos irogatásoktól. De az is lehet, hogy nem ér rá a levélírásra. Nagy tervet forgat elméjében: örökséget akar hagyni nemzetének ; sietnie kell, mert ki tudja, nem fogy-e el a „rakás kenyér“ előbb, mint tervét megvalósíthatná. Az is igaz, hogy az öreg ember természeténél fogva jobban hajlik az ajtatosságra, s öreg korának nagy része van abban, hogy más, mint Isten országa immár nem érdekli; de vájjon nem nagyobb részben segitették-e elő ezt a természetes hangulatfejlődést ez istenes munkák, melyekbe egész leikével temetkezett? Egyik legérdekesebb s épen nem hálátlan fáradság volna a Levelek s a vallásos munkák összevetéséből biztosan megállapítani olvasmányai chronologiai rendjét, a vallásos munkákban keresni Mikes míveltségének terjedelmét, minőségét és forrását s olvasmányainak nyomán kisérni figyelemmel, fokról-fokra, érzelmeinek, hangulatainak változásait, egészben fejlődését. Bár azon egy-két adaton kívül (1. előbb a jegyzetben), melyekre véletlenül s nem tervszerű, céltudatos nyomozással találtam, ezidőszerint még nincsenek kézzelfogható bizonyítékaim, mégis a Leveleknek s e vallásos munkáknak általános összevetése alapján szinte meggyőződésszerüleg állítom, hogy Mikesnek a Leveleskönyvben megnyilatkozó lelke fokról-fokra telítődik meg vallásos olvasmányainak eszméivel. Csak azt az általános észleletemet említem, hogy hitének erősödése, az Úr félelme, a benne levő bizodalma s akaratában megnyugvása akkor legintenzívebb, elmélkedő, szubjektív részletek, imák, fohászok a Levelekben akkor a leggyakoribbak, mikor — mai vélekedésünk szerint — e szent könyvekkel foglalatoskodott. Erős a hitem, hogy a Levelek, legalább egy részökben, e munkákból táplálkoznak. íme egy nagyon fontos mozzanat, mely magában is irodalomtörténeti jelentőségét ad e vallásos műveknek. Hogy nem eredetiek, hanem javarészt fordítások, illetőleg átdolgozások, ilyen szempontokból tekintve őket, egészen másodrendű. A fordítás iro- Ha irodalmunk történetére csak futó pillantást vetünk is, egydalmi értéke, szerre szemünkbe tűnik, hogy termékei közt a fordítások elég nagy tért foglalnak el. Attól az időtől kezdve, hogy a szent István idejében térítő papok az imádságokat magyarra fordították, irodalmunk minden tokkal. Megható lemondással törődik bele szerelmi ábrándjai szétoszlásába (75.) Vájjon nem Az ifjak kalauzának „A nőtelenség rendéről“ szóló elmélkedése adott erőt szerelmi csalódása elviselésére, s vájjon nem ez vigasztalta meg rideg magányosságában?
