Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1906
Tartalomjegyzék
25 időszakában akadtak hivatottak, még pedig a legjelesebb írók között, akik buzgalommal plántálták át idegen talajból a miénkbe az olyan szellemi termékeket, melyek nemzeti szükségletet elégítettek ki. Ezen se csodálkozni, se szégyenkezni nem lehet. A tudni vágyás, a gazdagodásra törekvés, szellemi kincsekben is,' a nemzet életrevalóságát mutatja. A tudást, a teremtést, az alkotást tanulásnak kell megelőznie. Nemzetek nemzetektől tanulnak; tudásuk forrásai, tanulásuk eszközei a fordítások, melyek elhárítják a nyelvek különbözősége okozta akadályokat. Nincs is művelt irodalom, mely tisztán magától és önmagából fejlődött volna. S mennél kevésbbé kifejlett valamely irodalom eredeti művek termelésére — s ennek nem mindig az invenció hiánya az oka — annál inkább támaszkodik fordításokra. Példa rá a mi irodalmunk. Nem akarom felsorolni a fordításoknak immár sokszor és eléggé megbecsült hasznátx, de tárgyam érdekében egy kevésbbé méltatott szempontot mégis kiemelek. Az a mű, melyet fordítás útján megszereztünk, melyet idegen talajból ültettünk át nemzeti irodalmunk talajába, első sorban a fordítóé s általa az egész nemzeté lesz, s irodalmának integráló részét fogja tenni, főleg hatásában, tovább termő, gyümölcsöző erejében. Én úgy fogom fel a dolgot, hogy a fordító nem mindig s nem pusztán tolmács; az átültetésnek nemcsak gépies munkáját végzi, hanem, főleg ha érzelmi motívumokban gazdag müvet fordít, ezt nem teheti anélkül, hogy saját lelke új színhangulatot ne nyerne, hogy a fordítások eszméi s érzései mágnestűnél érzékenyebb lelkét meg ne mozdítanák, új eszmék s érzések termelésére ne segítenék. Különösen az erkölcsi irányú művek fordítását Ítélem én meg e szempontból. Az erkölcsi mű fordítóját általában nem anyagi haszon, nem is csak nemzetét művelni, nevelni akaró célja készti a fordításra, de lelkének a műben kifejezett eszmékkel harmonizáló ideái vohzzák a mű felé. A maga leikéből beszél hozzánk, de, mert gondolatai, érzései lelkében csak derengenek, a magok eredetiségében azonban életre kelni nem tudnak, másnak az eszén-szívén keresztül szól hozzánk. Kérdem, teheti-e ezt anélkül, hogy ama másé a maga esze-szívében szíves otthonra nem találna ? így gondolkoztam, mikor Mikes átdolgozásait lapozgatni kezdtem, s mikor tanulmányozásom végére jutottam, gondolkodásomban, szemem előtt tartva mindig a Levelekkel való kapcsolatukat, megerősödtem, így növekedett az én szememben s Ítéletemben e munkák értéke. A kéziratok iránt érdeklőket első sorban az eredetiség kérdése Mikes kiadat- foglalkoztatta. Nehéz volt e kérdésben eligazodniok, mert Mikes követ- lau müveinek forrásai. 1 1 Radó Antal: A magyar műfordítás története. Philologiai Közi. VII. 481, 648, 836. 11.
