Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1905
Tartalomjegyzék
16 nem alkot is a fantázia, mohósággal szedi fel, szívja magába mások alkotásait. Mesemondók kalauzolása mellett tündérek, boszorkányok, hétfejű sárkányok világát járja be. Majd később, mikor ezek már nem elégítik ki, a Prairiek indiánjainak, meg Robinsonnak élete vonzza, Jules Vemet követve körülutazza a földet, felszáll a holdig, le a föld gyomrába, meg a tenger alá. Mikor azután elérkezik az érzelmek ébredésének, a vii'ágfakadásnak ideje, akkor könyeket csal a szemekbe a hadba indúló keresztes vitéz szép menyasszonyának bús története. Majd a holdfénynél epedő légies alakok birodalmát is elhagyva, a mindennapi élet körében keresi a meleg romantikát és eszményképeivé lesznek azok a csudálatos tökéletességgel felruházott regényhősök és hősnők, akikről a józan ész minden tiltakozása ellenére is elhiteti magával, hogy itt élnek a mi viszonyaink között, épen úgy húsból és vérből vannak, mint mi, csak szebbek, csak jobbak, csak erősebbek, mint mi. Talán nem is vesszük észre, hogy ebben az utolsó esetben vezet lépre bennünket legjobban fantáziánk, mikor a valóság színeibe öltözteti azt, ami épen úgy a mesék országába tartozik, mint akár a tündérek és boszorkányok. És most, — kerülő úton ugyan, — de végre mégis csak eljutottunk Jókai világához. Szükség volt a hosszú kerülő útra, mert csakis az elmondottak alapján alkothatunk magunknak világos képet Jókai költészetének tartalmáról. A fantázia kisebb-nagyobb mértéke megvan minden emberben; e tekintetben csak fokozati különbségek vaunak közöttünk, meg azután — amint láttuk, — bizonyos skálán megyünk át e szempontból kora ifjúságunktól érettebb korunkig. Azokat az embereket, akik mint nagy művészek emelkednek fölénk szinte elérhetetlen magasságba, vagy akiket mint nagy költőket bárnúl évszázadokon át a világ, főképen teremtő fantáziájuknak csudálatos ereje teszi az emberi szellem óriásaivá. És ebből a teremtő fantáziából Jókainak annyi jutott, hogy nemcsak a magyar, de a világirodalomban alig találunk e tekintetben hozzáfogható költőt. A folyton munkás, eleven, soha ki nem merülő fantázia, amely teremtő erejével, gazdagságával szinte elkápráztat bennünket: ez az a tulajdonsága Jókainak, amelyet első sorban kell kiemelnünk. Emlékezzünk csak kissé vissza arra, amit első előadásomban mondottam, mikor Jókai írói jellemvonásai között, mint legjellemzőbbet, az ő örökifjúságát emeltem ki. Bámulatos fantáziájának működését jellemezve ismét csak ezt kell első sorban tekintetbe vennünk, különösen ha meg akarjuk érteni azon viszonyt, amelyben nála az értelem ítélete és a képzelőerő egymással vannak. E két lelki tehetség megnyilatkozásának arányára nézve igen nagy különbségeket látunk regényíró és regényíró között. Ha összehasonlításokat teszünk e tekintetben, — mert hiszen ezek a legtanúlságosabbak, — akkor azt látjuk, hogy példáúl Eötvösnél föltétlenül uralkodik a gondolkodó értelem. Egyenesen erre
