Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1904
Tartalomjegyzék
20 fordulhatnak elő. A mindennapi élet közönséges viszonyai is elég anyagot szolgáltatnak a realista lélekrajzolónak az emberi tehetetlenség feltüntetésére; ámde Echegaraynak, akit elsősorban nem a küzdelmek célja és eredménye, hanem az emberi lélek vergődése, a benne végbemenő folyamatok érdekelnek a legaprólékosabb részletekig, rendkívüli helyzetekre van szüksége. Alakjait, akiket tanulmányozni akar, idealizálva jellemzi; az emberi tökéletességet, a valószínűség határai között, lehetőleg fokozza bennök. Felruházza őket megalkuvást nem ismerő szilárdsággal. Emelkedett erkölcsi felfogás vezérli őket gondolkodásukban, minden cselekedetükben; útjokról le nem téríti őket semmi. Az ilyen tiszteletet parancsoló, rokonszenvet keltő alakokkal azután valósággal kísérletez. Kiteszi őket külömböző hatásoknak, amelyeket a végletekig fokoz; bevilágít a lélek minden zugába, hogy pontosan megfigyelhessük az egyes jelenségeket, tüneményeket. Akárcsak fizikai vagy fiziológiai laboratóriumban volnánk: kísérletezés foly előttünk tudományos készültséggel, éles megfigyelőképességgel és az eredmények lelkiismeretes számbavételével. A jellemzés tehát nem arra való, hogy azon épüljön fel logikai szükségességgel a cselekmény. Nem, a kettő viszonya megváltozik. A cselekmény minden mozzanata csak arra szolgál, hogy újabb fázisát idézze elő a lélekállapotok fejlődésének, aztán meg kirívóbbakká tegye a színeket, fokozza a világítást s valósággal mikroszkópot alkalmazzon szemeinkre, hogy az aprólékos boncolgatás egy részlete se vesszen kárba reánk nézve. Tanulmányozott alakjai mellett a többi mellékszemélyek olyféle hivatást töltenek tehát be, mint a kémiai kísérletezésnél a kémlelő szerek: ellenhatást idéznek elő, ami útbaigazító, felvilágosító jelentőséggel bír a kísérletezés célja szempontjából. A modern világnézet, a realizmus hatása tehát főként abban nyilatkozik meg Echegaraynál, hogy a sors, a viszonyok hatalma lenyűgözi az embert, hajótörést szenvednek legnemesebb törekvései, sőt rendíthetetlen erkölcsi felfogása megsemmisíti. Ennek feltüntetésére azonban felhasználja a költészet minden eszközét. A valóság durva rajzolása, a bántó naturalizmus távol van tőle. A jó ízlést nem sérti soha. Igaz, hogy emellett azután végig visz bennünket a lelki gyötrelmek egész skáláján, anélkül, hogy meg tudna nyugtatni. A meg nem oldott, mert meg nem oldható problémák, amelyek logikai szükségességgel a kiválóság, az emberi tökéletesség pusztulását követelik, elrettentő hatással vannak ránk s ezt a hatást legfeljebb csak az a gondolat enyhítheti, hogy ilyen problémákat nem igen vet fel az élet. vagy őrült? (Fordították Fényén Mór, Huszár Vilmos, Szalai Emil dr.) Bernardo Mon- Ulla, Folt, amely tisztit, (Ford. Patthy Károly.) Mariana, (Ford. Szalai Emil dr.) Halálos csend, (Ford. Huszár Vilmos.) Roberto de Perdosa, Az utcai énekesnő, (Ford. Szalai Emil dr.)
