Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1904
Tartalomjegyzék
19 szűnt az emberi szabadakarat költeménye lenni. Épen olyan feltétlenül uralkodik benne az emberi akaratot korlátozó, az emberi sorsot szabályozó kényszer, mint az ó-görög tragédiában. Ma ezt nem mo/rá-nak, nem fatum-nak hívjuk, hanem összefoglaló néven az életviszonyok hatalmának. Beleolvad ebbe a vakeset is, a véletlen is, amely épen olyan felforgató szerepet játszhatik, mint az életben. Van tehát így a drámában igazság, amennyiben ez a való élet hű rajzolását jelenti, de épen ezért, — akárcsak az életben, — uralkodik benne a leglesujtóbb igazságtalanság, mert ki van belőle zárva az erkölcsi eszmény szempontjából való igazságszolgáltatás. Az evolúció ezen fokán most már a komoly drámaíró előtt két út áll. Az a kérdés, hogy mi érdekli jobban: vájjon az emberi lélek-e a társadalmi viszonyok keretében, azok hatásának kitéve, avagy inkább maguk a viszonyok? A két irányzat közül az első költőibb. Azt vizsgálja, hogy minő helyzetekbe kerülhet ma az ember és mi lehet belőle? Az emberi lélek rajzolásában sokszor a legnemesebb idealizmussal találkozunk. Erkölcsileg emelkedett, magasztos elveket képviselő, tökéletes egyének küzdelme tárul elénk, aminek vége azonban kiábrándító, leverő: összezúzza őket a viszonyok hatalma. Tulajdonképen ez a vég az, ami az enemű, egyébként minden tekintetben költői alkotásokat szorosan a realizmus termékeihez fűzi. Ezt az irányt képviseli a modern drámaírók közűi elsősorban a spanyol Echegaray. — A társadalmi kérdéseket fejtegetők nem azt nézik, hogy milyen viszonyok közé kerülhet, hanem tényleg és szükségképen milyen viszonyok között él az ember. Nem az a kérdés, hogy bizonyos körülmények között mi történhetik vele, hanem az, hogy a fennálló társadalmi rend keretében, megalkuvást nem ismerő szükségességgel, minek kell vele történnie, akár az árral, akár az ár ellen úszik. Láthatjuk, hogy az a fentebb említett tanító célzatosság itt élesedik ki igazán. Ezen irány hívei azután sokat engednek külsőségekben is a költői színből. Ide tartoznak a nagy északi drámaírók : Ibsen és Björnson, akik általánosabb problémákkal foglalkoznak ; a francia Brieux, az olasz Kovetta, a német Sudermann, akik inkább részletkérdésekre, egyes társadalmi osztályokra fordítják figyelműket; továbbá a szociálizmus talaján álló német Hauptmann és az orosz Gorkij. Ez utóbbiak merülnek el teljesen a naturalizmus posványában. Echegaray 1 a finom lélektani boncolgatás mestere. Olyan problémákat vet fel, amilyenek az életben legalább is nagyon kivételesen 1 1 Echegaray József szül. Madridban 1835-ben A mathematikával és fizikával foglalkozott hosszabb időn keresztül mint tanár és mint tudós. Enemü munkásságával szerzett érdemei alapján lett a spanyol tudományos akadémia tagja, majd később kereskedelmi és közoktatásügyi miniszter. Nevét világhírűvé drámái tették. Ezek közül magyar fordításban a következők jelentek meg: A nagy Galeotto, (Ford. Patthy Károly.) Szent-e 3*
