Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1903
Tartalomjegyzék
101 Mert az előadás meglepő volt. A bírálat szigorú mértékét is bátran alkalmazhatjuk ezekre az apró színészekre. Legsikerültebb volt a Simeon (Szamosi György VIII. o. t.) alakítása A bűn súlyát, a lelkiismeret furdalásait, a tépelődést minden mozdúlatával, minden szavával valóságos drámai tehetséggel és hatással éreztette. Hosszú, nehéz szerepét minden részletében úgy kidolgozta, hogy szó sem férhet hozzá. Utána nyomban következik Jákob pátriárka (DénesLa jós VII. o. t.), ki a vak, roskatag öreget személyesítette meghatóan és sikerültén. Minden mozdúlata, minden szava találó volt. Vele érzett a közönség vallásos áhítatot, fájdalmat, örömet, aggódást és reményt. — József, a főszereplő (Molnár Kálmán VIII. o. t.) nemcsak játékával, hanem szép, csengő hangjával is nagy hatást keltett. És ha mégsem őt illeti az elsőség, annak igen egyszerű a magyarázata. Az érzelmeknek olyan szélső húrjain kellett játszania, olyan gyors, hirtelen átmenetekkel — és hozzá úgyszólván az egész darabban nyílt színen — hogy nem csoda, ha itt-ott nem találta meg a kellő hangot. Ez a szerep különben még gyakorlott drámai színésznek is kemény dió lett volna. — Nem lehet említés nélkül hagynom a kis Benjámint (Kádár József V. o. t.) sem, akinek naiv szive annyira átérezte szerepét, hogy természetes könnyeket húllatott — a közönséggel együtt. A kisebb szereplők is mind megállották helyüket. Utóba], József bizalmasa (Brambring Imre VIII. o. t.), Kuben (Blickhardt József Vili. o. t.) és Nephtali (Lollok Sándor VIII. o. t.), a testőrség tisztje (Altorjay Sándor VIII. o. t.) és a két kis apród (Póta Aladár IV. és Joób László II. o. t.) valamennyien és jogosan részt kérhetnek a sikerből, mert az ő érdemük is, hogy az összjáték ellen semmi kifogást nem lehet tenni, hogy a darab minden izében sikerült. Hűtlen lennék azonban az igazsághoz, ha fel nem említeném a karénekeket, mint a sikernek fő tényezőit, melyekben még a gyakorlott zenész sem födözhetett fel semmi botlást. E tekintetben már csak azért is elismeréssel kell adóznunk, mert olykor-olykor 70—80 tanuló énekelt egyszerre pompásan összevágóan, hibátlanul úgy a leg- linomabb pianókban, mint a legerősebb fortissimókban. Remek volt az izraeliták reggeli imája (II. felv.), az egiptomiak dicsőítő éneke (I. felv.) és — finis coronat opus — a záró karének, Verdi A'idá-jából. A karok sikerében, hatásában méltán osztozik a helyben állomásozó cs. és kir. 5. gyalogezred zenekara is. Pompásan sikerült ezen felül: József magánéneke (I. felv.), továbbá triója, a két kis apróddal (III. felv.). Gimnáziumunk tanulói tehát nemcsak a maguk részére szereztek dicsőséget, hanem tanáraiknak is, a szülőkuek is nagy örömük telhetett szereplésökben. Hálájukat nem fejezhették ki méltóbban az inté-
