Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1902

Tartalomjegyzék

25 sereg 1683-ban a boldogasszonyi klastromot és templomot valóban fel­dúlja. Diószegliy Antal gvardián és Szablics Márk pater fogságba kerülnek, honnan váltságdíjjal szabadultak ki. *) Szerencsére a török támadás Becs alatt meghiúsult; így a konvent hamar életre kelt s a képet Fraknóból nagy ájtatossággal visszavitték Boldogasszonyba. Esterházy Pál gróf eközben a közpályán gyorsan emelkedett. Már 1652-ben soproni örökös főispán, cs. és kir. tanácsos volt, Lipót koronáztatása után aranykulcsos, udvari tanácsos, majd főudvarmester, vezérőrnagy, 1667-ben tábornagy lett. Az 1681. soproni o. gyűlés Pál grófot Magyarország palatínusának választja meg. így került „apja székibe,“ mert tudták, hogy „van sagum, van toga ennek tárházában; törvény, fegyver illik egyaránt markában.“ 2) Ugyanezen évben II. Ká­roly spanyol király az aranygyapjas renddel tüntette ki. Nem aka­runk itt a nádor politikai működésére kiterjeszkedni. Előterjesztéseinek, — mint maga panaszkodik, — nem volt meg a kellő foganatja. Mikor meg az udvar 1687-ben hálából, hogy a Habsburgház fiágának örökö­södését a rendekkel elfogadtatta, birodalmi herczegi rangra emelte, akkor ellenfelei gyanusítgatják önzetlenségét. Ezóta a nádor sokak előtt népszerűtlen lesz, mert bár érezte, szivére vette, még sem tudta megvédelmezni népe ügyét. Nem hallgatták meg Bécsben; ott lassan- kint Kollonics kerekedett felül és az ő „nemzetbontó irányzata“ érvé­nyesült a politikában. Esterházy Pál, mint nádor hasznos szolgálatokat tett a ferencze- seknek. Nádorsága idejében indúlt meg a két ferenczes tartomány között a vita, hogy a török kiűzése után visszaállítandó kolostorok melyik tartományhoz tartozzanak. Mindkét rész jogot formált Eszter­gom és Pest konventjére; a mariánusok az esztergomi Vízivárosba öt, a salvatoriánusok pedig mindkét helyre egy-egy pátert küldöttek. Az ügy szóba került az 1685. aug. 30. pozsonyi időközi káptalanon, hol Sormann Marinus generalis minister is jelen volt s kijelenti, hogy a konventek felső Magyarországban a salvatoriánusoké, alsó Magyar- országban pedig a mariánusoké legyenek.3) Ezen szóbeli végzésnek nem volt ereje. Azért a generalis a két tartomány fejeit 1685. szept. 8-ára Bécsbe rendeli, hogy ott az általa egybehívott commissio az oklevelek alapján jobban megvizsgálhassa ügyüket. A salvatoriánusok arra hivatkoztak, hogy Caesarini Julián apos­toli követ pártfogásával és IV. Jenő jóváhagyásával 1444-ben „ad instan tiam Regis et dynastarum“ kapták a Szent János evangélistáról ') Kosa i. m. P. II. Conventus Mariano-Pratensis. *) Palinódia 60. versszak. 3) Kosa i. m. P. i. p. 215. n. 39.

Next

/
Thumbnails
Contents