Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1902
Tartalomjegyzék
16 ezeket a birtokokat elzálogosította s kiváltásukról többé nem volt szó.1) A XVI. században Kismartont Weyspriach Kristóf birtokolta ideiglenes joggal. Ennek családja 1570-ben kihalt s a várkastély Ernő főherczeg kezére szállott. Ezekben az időkben pusztáit el a ferenczesek konventje. 1503-ban már elhagyottan, üresen állott a kolostor. Birtokainak jövedelmét a pozsonyi konvent élvezte. A kismartoni kapitány évenkint húsz forintot űzet az elpusztult konvent birtokaiért. Később a pozsonyi konvent protocolluma Kismarton évi jövedelmét 50 magyar forintra teszi és ezen fizetés tart 1606-ig.2) Ezen feljegyzésekből kitűnik, hogy a ferenczesek a konvent birtokait a várkapitánynak bérbeadták, mert nem gondolhattak egyelőre a konvent visszaállítására. 1523-ban a magyarországi ferenczesek a bold. Szűz Máriáról (mariánusok) és az Üdvözítőről (salvatoriánusok) elnevezett két tartományra oszlottak szét. Kismarton a mariánusokhoz tartozott, de nem építették fel, mert a XVI. században megindűlt vallási küzdelmek, török harczok, belső háborúk rombolólag hatottak a ferenczesek szerzetesi intézményére. Végh Ferencz kéziratos latin nyelvű művében — „Conventuum et Ministrorum Provinciáimul Provinciáé Marianae, nec non Capitulorum in ea celebratorum Series a P. Francisco Végh conscripta 1617.“ — két táblát őrizett meg. Szokásos volt ugyanis a ferenczrendiek tartományi gyűlésén táblázatot csinálni egyrészt arra, hogy a gyűlés alkalmával az isteni szolgálatnál kinek-kinek minő tisztje van, másrészt a személyi változásokat jegyezték össze az egyes kon- ventekben. Végh az 1531. székesfehérvári káptalan isteni tiszteleti rendjét és az 1533. váradi káptalan személy-elhelyezési rendjét adja, de nála hiába keressük Kismarton nevét. A kismartoni kolostor XVI. és XVII. századi történetére Kosa Jenő ferenczes író müvében találunk adatokat. Kosa a rend provinciálisa volt, 1774-ben fejezte be művét, melyben a mariánus ferenczesek történetét adja. „Collectanea“ czímű, kéziratos latin nyelvű munkája 631 számozott lapból áll és három részre oszlik. Az első a provincia történetét tárgyalja 1206—4774-ig, a második a létező, a harmadik rész az elpüsztúlt konventek múltját vázolja. Nagyon értékes e munka, mert a régi ferenczes írók: Terebesd, Kamancz, Végh feljegyzéseit átiratban megtaláljuk benne. Felhasználja müvében a Wadding „Annales Ordinis S. Francisci“ czímű munka folytatására összeállított s Rómába küldött adatokat. Mint provinciális hozzájutott a rend XVII. századára vonatkozó eredeti feljegyzésekhez, minők a pozsonyi archívum ‘) Schönherr Gyula: Hunyadi Corvin János. 176. 1. 2) „De ferrea Civitate ex illis bonis, quae pertinent ad desolatum Monasterium ibidem in Ferrea Civitate, Capitaueus ex Kiss-Martou singulis annis tenetur solvere ad Monasterium Posoniense Hungaricos Fiorenos 50 pro festő S. Michaelis.“
