Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1901
20 Eltelt a három év nagynehezen, de a kormány nem tudta beváltani Ígéretét, azért újabb halasztást kért a püspöktől. Eszterházy, kinek fejedelmi építkezése családi birtokait is nagyban megterhelték, azt felelte, hogy vigye tovább a terhet az, a kit illet. Mert az is nagy gondot okozott neki, hogy, ha továbbra is neki kellene a gymnasiumot fentartania, kire bízza az igazgatást, mivelhogy Stanczel erejét az előbbi foglalkozásától merőben idegen hivatal terhei vegkép kimerítették, papjai közűi pedig, a ki talán bevált volna igazgatónak, Stanczel példáján okúivá, kedve ellen nem akarta elfoglalt hivatalától elmozdítani. Nagy sok kérésre engedett mégis a kormánynak újabb két esztendőt és Stanczel helyébe Hegyi József volt jezsuita professzort hívta meg igazgatónak, kit a budai főigazgató, Vörös Antal, mint kiváló erőt, nagyon melegen ajánlott neki.1 E közben összeült végre az országos tanügyi bizottság, mely Fekete György országbíró elnöklete alatt arról tanácskozott, hogy a volt jezsuita gymnasiumok fentartásának és ellátásának terhét mindaddig, míg államosításuk majdan végre lesz hajtható, hogyan lehetne a birtokos szerzetesekre és a városokra rájok róni. A kir. kanczelláriai tervezetben, mely a tanügyi bizottság tanácskozásainak zsinórmértékül szolgált, az egri gymnasium is szerzeteseknek volt szánva: „vegyék át a cisterciták, a pilis-pásztói apátság terhére, vagy a piaristák, vagy a mint az egri püspök legjobbnak véli.“ 2 Csakhogy a piaristák, mivel a kormány a jezsuiták aranyosi és mezőnyárádi birtokait eladta, a savniki apátságot meg a szepesi püspöknek ajándékozta, birtok és alapítvány nélkül ekkora terhet nem vehettek magokra, a cistercitákat pedig, kikre a kanczellária legelső sorban gondolt, nem lehetett csakúgy előrántani, mert a kormányok a török kiűzése után kinevezett apátokat abban, hogy apátságuk javait a bitorlóktól visszaszerezhessék, komolyan sohasem támogatták, hanem csupán csak a czímet ruháztatták rájok, a birtokot aztán szerezzék vissza magok, a hogy tudják. Többen, mert a hatalmas bitorlók előtt az igazságszolgáltatás rendszerint meghátrált, annyit sem szerezhettek vissza, a mennyi az adóra — az apátságokat ezen vagy azon a czímen mindig erősen adóztatták — meg, ha szerzetesek voltak, a magok és szerzetes társaik tisztességes ellátására elég lett volna; így aztán függetlenségöket, mint a pilisi és a pásztói apátságoknál mindjárt meglátjuk, egymásután elvesztették. A pilisi cistercita apátság Buda várának eleste után elpusztult és romjaiból többé fel nem emelkedett. Czímét és csekély maradék-birtokát 1546-tól püspökök vagy kanonokok kapták. Utoljára (1687—1712) Illyés András pozsonyi kanonok és erdélyi püspök bírta. Ritka erélyű 1 Consignatio Epistolarum Offieiosarum, 1776. a Documeuta litteris eonsignata. . . — Az egri eiBt. konvent levéltárában.
