Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1901
21 főpásztori tevékenysége miatt az erdélyi protestánsok, minthogy ezekkel szemben a kormány nem tudott, vagy nem is akart az igazságnak érvényt szerezni, elűzték székéből s azontúl püspöki tisztjéről le is mondva, pozsonyi kanonoki székének és pilisi apátságának jövedelméből élt. Az volt a szándéka, hogy az apátság csekély birtokát, a kikhez jog szerint tartozik, visszaszállítja a cistercitákra. Sokat fáradozott ebben. Szándéka halála után teljesült is, mert III. Károly 1712. október 5-iki rendeletével a pilisi apátság czímét és birtokát Nezorin Flórián wellehrádi apátnak adományozta. Szinte ilyen formán került Wellehrádhoz Pásztó is. Mikor a török, Hatvan elfoglalása után, az előre el nem menekült pásztói cistercitákat felkonczolta, kolostorukat pedig felégette, a pásztói apátság is a többi egyházi birtokok sorsára jutott: birtokaiba a török után a szomszéd nemes családok ültek be, czímét pedig, az idő rövidsége miatt máiéi nem idegeníthetett csekélyke birtokrészszel, világi papok kapták meg. I. Lipót 1690-ben Zsolnay András nagyzellői plébánosnak oly kikötéssel adományozta, hogy Pásztón lakjék s ott és a vidéken törekedjék az igaz hit elesett ügyének helyreállítására; hogy pedig e törekvésének mennél nagyobb sikere lehessen, lásson utána, hogy apátsága javait a bitorlóktól törvény útján visszavegye. Utána látott, de nem nagy eredménynyel ; mert az akkori idők sokkal zavarosabbak voltak még, minthogy egyes ember a hatalmas főnemesek ellen igazához juthatott volna. A katholikus keresztény hitélet ápolását azonban, melynek kötelességét az apátság czímével magára vette, nem tévesztette szeme elől, de erre társak kellettek melléje. I. Lipóthoz fordult hát, hogy apátságának az akkor legjobban virágzó morvaországi wellehrádi apátsághoz kapcsolását kieszközölje s ezúton onnét cistercita szerzeteseket kaphasson. 1698. aug. 20-án kelt az a királyi rendelet, mely szerint a pásztói apátság Zsolnay András halála után a wellehrádi apátsághoz fog kapcsoltatni. Zsolnay apát még azon évben elment Wellehrádra, felöltötte a cistercita ruhát s a próbaév leteltével, most már mint szerzetes apát, szerzetes társakkal tért vissza Pásztora. Csak három évig buzgólkodhatott a kath. hitélet ápolásában, mert 1702-ben már meghalt s a pásztói apátság Nezorin Flóriánra szállott. Nezorin, a ki, mint említettük, 1712-ben a pilisi apátság czímét és maradék-birtokát is megkapta, két magyar apátságának jövedelmét szorgalmasan összerakosgatta, hogy Pásztón majd konventet alapíthasson. 1716-ban felis építtette a pásztói kolostort, nyolcz évre rá pedig, a török időkben elpusztűlt apátsági templom helyén, a Boldogságos Szúz tiszteletére kápolnát emelt. Utódja, Mály József, 1743-ban teljessé tette a konventet s bizonyos tekintetben önállóságot is adott neki, az apátság vagyonát pedig a 17.000 írton megvett Mátra-Verebélylyel gyarapította. Ettől fogva aztán tágulni kezdett a kapocs, mely a magyar Pásztói
