Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900
Tartalomjegyzék
63 Levelezőkönyv. 168.) Hasonló esetek többször ismétlődnek; nem áldoznak pénzt szegény létökre a haza oltárára, hanem ellesett ismereteikkel segédkeznek az ostromló vezéreknek. Nagy János szegedi guárdián- nak maradt fenn hire-neve, ki nemcsak a keresztények, hanem a bár- dolatlan törökök tiszteletét is kivívta. A királyi udvar és a fényes porta között mintegy közvetítő szerepre vállalkozott, ügyes tapintattal kitanulta a török basák hadi terveit, mozdulatait, a várak helyzetét, erejét és tapasztalatait a keresztény hadsereg elszánt vezéreivel közölte. A királyi hadak vezérei is megemlékeznek munkásságáról, a mennyiben ezen európai fontosságú hadjárat sikerére az ő felfedezései is befolytak. Ugyanily hasznát látták a bosnyák ferenczeseknek, kik a törökök mozgalmairól, köztök járva-kelve, idejekorán értesülhettek. A karlóczai és a passaroviczi békekötések után a török hazánkból kiszorul. Hálát rebeg a nemzet a Habsburg-dinasztiának, mely az ország földjét újra egységessé tette; diadalmaskodik a katholicizmus, mert a hitehagyott, bűnökbe merült magyarság büntetéseként tekintették a másfél százados jármot és csak az ősök hitéhez való ragaszkodásban látták a békés jövő zálogát. Hálával, elismeréssel adóznak azoknak, kik a szomorú időkben nem csüggedtek, hanem izzadva-fázva kiízdtek a hitért és hazáért. A „regnum Marianum“ feléledésekor restaurálják, újraépítik a ferenczesek elhagyott konventjeit, számos uj telepet is benépesítenek a megsokasodó ferenczesek. Leginkább III. Károly és Mária Terézia idejéből származnak azok a meleghangú oklevelek, melyek a ferenczeseknek török időkben való kitartó munkásságát magasztalják, melyek a kolostoroknak máig féltve őrzött kincseit képezik. Ily török világra vonatkozó okleveleket közöl Csevapovics munkájában. (i. m. 21—25, 584—85 1.) Ezek mind „in cura animarum“ teljesített fáradozásukat emelik ki, hogy mily jól gondozták a plébániákat, mennyire megnyerték jó bánásmódjukkal a nép bizalmát, sze- retetét. Nevezetes köztök Mária Terézia 1741. aug. 14-én kelt oklevele, melyben régi érdemeiket magasztalja. A városok tanúsága oly- formán hangzik, mint Semlény vagy Mohácsé 1715-ből. „Mindenkinek tudtára adjuk, . . . hogy a Ferenczrendi atyák . . . emberemlékezet óta, hogy a súlyos török járom alatt nyögött gyászba borult hazánk . . . a keresztény hitvallás szent tanait magára hagyatott népünknek hirdették, a szentsé geketkiszolgáltatták, . . . pedig sokszor életük forgott a legnagyobb veszélyben és számtalan testi gyötrelmet kellett elszenvedniük.“ Ez oklevelek hangosabban szólnak minden adatnál a ferenczesek munkásságáról a török időkben. ') Csevapovics, i. m- 584—585. Semlény.
