Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900
Tartalomjegyzék
62 munkakörre, melyre hívják őket. Nem teljesíthetik a kegyurak óhaját, nem térhetnek vissza ember- és biztonság hiánya miatt az elhagyott konventekbe. Hiába Írják, mint a perecskei konvent kegyura: „Mi kiváló tisztelettel viseltetünk a ti rendetek iránt s kegyeletünk különös tárgyát képezi a ház is, hisz itt nyugosznak szüléink, testvéreink és gyermekeink hamvai.“ (U. o. 95 a.—b.) Még Pest város hatóságának kérését sem teljesíthetik 1542-ben, hogy több szerzetest küldjenek közéjük, mert a káptalan nem akarja martalékul odavetni a törökök kegyetlenkedéseinek a testvéreket. Számban megfogyva bár, de csüggedést nem ismerő lelkesedéssel megjelennek azért, a hol csak tehetik. Disputákat is tartanak az eretnekekkel, Sopronban Gergely ferenczes jár el, mint királyi biztos a protestánsokkal.J) Anyagi és szellemi vezéreit, útmutatóit tiszteli ben- nök a nép, melyet a liitehagyás idején furfangos próbákra is kitaníta- nak, mint ezt a Herkó páterről élő hagyomány bizonyítja. Az idegen földről hazánkba térő vallásujító a hithű palócz asszony e lakonikus szavakkal utasítá el: „No, ha nem tud kied miseezni, el is mehet kieed a pakaóba.“ A régi hitet ótalmazzák szóval, tollal; Szegedy Gergely már a tridenti zsinat előtt tiz évvel cenzúrázza Dévai Biró Mátyás téves lutheri tanait. A XVI. és XVII. században mintegy közbenjárói, védői az elnyomott népnek a török hódoltság területén a barbárság szelidítésére. Hogy közvetítői szerepűket megtarthassák, tapintatos előrelátással és ügyes számítással simulnak a török urakhoz, de nem hódolnak a fényes porta előtt. Ok is érzik a „Quaerela Hungáriáé“-nek kora hangulatát visszatükröző panaszát „mostan vadnak, jaj, azok az iidők mi nékünk, melyekben az élők az holtakra és az holtak az élőkre valóban irigykedhetnek az ördögnek emberi nemzetséghez megkegyetlenült gonoszságáért“ . . . Népünkkel együtt epedve várják, mikor szabadul fel a haza a másfélszázados járom alól. Végre kiderült az ég felettünk, uj nap fénylett reánk, volt a halálból feltámadás. Testvéri egyetértés kezdi visszaszerezni a hazát, Béös után Budán is felhangzik a diadalzaj, a templomok tornyain újra a kereszt ragyog. Elsimulnak lassankint a vallási viszályok, minek jeléül a legenda szerint Buda 1686-i ostromakor Szolimán régi falazása leomlik és a várfalon fülkéjéből újra előtűnik a Mária-szobor, hogy támogassa, lelkesítse sz. Istvántól felajánlott népét, a magyart. A felszabadító hadjáratokban is szolgálatot tesznek a ferencze- sek. A provincziális már a XVI. században meghagyja az esztergomi házfőnöknek, hogy a török ellen szervezkedő felkelésben két társával vegjyen részt a nép lelkesítése és gyóntatása czéljából. (Budapesti ') Szilágyi: A magyar nemzet története. IV. 453.
