Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900
Tartalomjegyzék
4 6 fel a protestáns Pósaházy (Igazság Istápja 1669. 561. 1.) a katholikus egyháztól való elszakadás egyik okául „idevaló a többi között a Christus szenvedésének és halálának játékos komédiára való fordítása, a mely Jézus Christust boszantó szokást esztendőnként a pápistáknál szemünkkel tapasztalunk.“ Azért kiált fel Czeglédi István (T)ágon ledülése. 1670. II. 14.) „Még sem szűntök meg Christus Urunk szenvedését kitragédiázni“. . . Említett adataink bár késő időkre vonatkoznak, azért, régibb, felderítetlen nyomokra is engednek következtetni. Ábel Jenő >) már a bártfai „Urunk Feltámadásáról“ czimü darabról sejti, hogy tán az Árpádok alatt származott be hozzánk. Nem lehetetlen, hogy a nép papjai, a ferenezesek, kiknek alapítója a hagyomány szerint egészen dramatizálva szónokolt, maguk is foglalkoznak ily darabok készítésével, betanításával. Különösen akkor, mikor a játékokba a komoly elemhez nem illő komikum vegyül, a szent dolgokat bolond sületlenségekkel, a kor durva Ízlését jellemző furcsaságokkal élénkítik, épen ők, a nép „barátai“ hivatvák mindent a helyes, józan irányba terelni. „A népmyszteriumok — mint Bodnár Írja2) — az egész országban el valának terjedve, összeforrottak a nemzettel, melyből még a reformáczió sem irthatta ki.“ A nép körében mozgó ferenczeseknek lehetett feladatuk, hogy a színjátékok kéziratát ellenőrizzék, a játéktanításra, jelmezekre, öltönyökre felügyeljenek, vigyázzanak. Sz. Ferencz fiainak ily irányú működését jelzi azon nyomtatásban, bár elkésve, megjelent myszteriumunk,3) melyet Juhász Máté minorita „ájtatos verseidben 1761-ben tett közzé. Krisztus szenvedését tárgyazó müvét szerzője előadásra szánta, előszavában ugyanis ezeket olvassuk: „E jelenvaló nap, a kik itten vagytok, Nagy szép sokasággal, látjuk, csoportoztok, S talán ezen napra azért fáradtatok, Hogy példákban Krisztus halálát lássátok.“ Ekkép nemesítik a buzgó ferenezesek a családi életet, édesítik meg a szegényebb néposztály életét. Megjelennek mindenütt, a hol rájuk szükség van; ott találjuk őket a budapesti Levelezőkönyv tanúsága szerint a „sokadalmakon,“ melyeknek a régibb időkben kiváló jelentőségűk van. Itt szerzik be a szükséges ruhaneműeket, háziszere- ket, itt szóval, példával bizonynyal a vidék összesereglő népének lelkületére is hatnak. Szent Ferencz reformátori szellemét még sokat foglalkoztatja a középkori nők szomorú helyzete. Mintegy a pogánykor emlékéül él a ‘) Ábel Jenő: „Szinügy Bártfán.“ Századok 1884. 44. 1. — 2) Bodnár Zsigmondi A magyar irodalom története. I. köt. II. fűz. 105—108. lap. — 3) Czapáry László i. m. 14. lap.
