Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900

Tartalomjegyzék

9 Sűrűén jár be a pápai legátus, Fülöp, a minoritából lett fermói püspök. „Feléje fordul a gondok miatt virrasztó pápa tekintete, erőset küld az erősek közé, nagy terhet rak izmos vállaira.“ *) A legátus úgy jön, mint a „béke angyala“ és gyűlés gyűlést ér, jobbulási Ígéretek sokszor ismétlődnek. Mikor már az erős szó nem használ, a bűnben megátalkodottakat az egyház büntető fegyverével lesújtják. Harang­zúgás között és a templom gyertyáit eloltva „átadják a bűnöst a sátánnak, az pusztítsa el testüket, hogy lelkűk az Ítélet napján üdvö- zülhessen.“ Máskor meg kimondják a tilalmat a területre, hogy igy rázzák fel aléltságából a megtévedt népet. „A templom ott áll a halandók lakai között, de, mint a hulla, életjelek nélkül. A pap nem áldozza fel az oltáron Krisztus testét, nem oldozza fel a mardosástól kiűzött bűnöst, megtagadja a szentelt vizet, a küzdelem és győzelem jelét. Az orgona néma, hymnuszok nem hangzanak többé, a lámpákat halotti ének kíséretében kioltják, a feszü­letet, a képeket a méltatlanok elől fátyol takarja. A pap néha-néha büubánatot hirdet, de fekete stólában és az egyház csarnokában. A ^ kisdedeket ünnepély nélkül keresztelik, a házasságokat oltár helyett a temető sírjain áldják meg. Az ünnepek gyásznapokká válnak és az egyházból kizártakat, mint a bélpoklosokat kerülik, velük senki sem érintkezik.“ Elrettentő az egyház büntetése, megborzasztó annak hatása. Még ez sem használ, legtöbbet a térítők tesznek, a domonkosok és ferencze- sek olvasztják be hazánkba a kun népeket és vezérlik őket a nyugoti keresztény művelődésre. Jelszavuk: mindent a népek üdvéért! Pál, ki magyar nemesből lett lelkes domonkos, legjobban ismeri országunk viszonyait. Társai felkeresik a déli vidék patarenusait vagy bugarokat és egyiküket, Róbertét, ki maga is úgy tért meg az eretnekek közül, kedveskedésből „bugre“ melléknévvel illetik.2) Pál többekkel a külső kunok közé megy,3) megalakul a kun püspökség, sőt egyesek, mint Otto, Julián és Bernát II. Endre király idejében az Ázsiában maradt pogány magyarok felkutatására és megtérítésére is vállalkoznak. Segítőik, a hol csak lehet, a ferenczesek. Mint 1241-ben Németország­ban együtt hirdetik a keresztet „Jézus Krisztus neve dicsőségére és a keresztény hit védelmére,“ úgy nálunk is közös a munkájuk. Alig terjed hire a szerencsétlen sajói csatának, IX. Gergely részt­vevő könyeket hullatva, a tatárok ellen küzdőknek a keresztesek búcsúit engedélyezi. 4) — Utódja IV. Incze a tatárok és kunok vegyes népe közé minoritákat küld, mint bárányokat a farkasok közé.5) Majd mikor 1247-ben a magyarországi Jakab és Román minorita legatuso- i) i) Theiner I. 327. — 2) Wadding II. 413. — 3) Ferrari: De rebus Provine. Hung. 40. — 4) Wadding III. 66. — 6) Wadding III. 118.

Next

/
Thumbnails
Contents