Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1899

Tartalomjegyzék

34

s a mi legajánlatosabbá teszi: ő a maga idejében egyike volt legolvasottabb íróinknak.

Bessenyei György. Bár Závodszky külön monographiában irta meg életrajzát s Nyíregyházán szobra pompázik Bessenyeinek: mégsem látom eléggé méltatva eleddig e jelesünket. Pedig derekasan rászolgált az intensivebb figyelemre egyrészt azon egyetemes jellegű hatásával, melyet a korabeli viszonyok közt is ki birt fejteni; valamint másrészt azon sokoldalú eszmék megpendítésével, melyekre akkoriban is gondja volt már; továbbá azon érdeménél fogva, hogy egy oly elévülhetetlen alakot tudott teremteni Pontyijában, minőt sokkal ünnepeltebb talentumok sem tudnak egykönnyen fölmutatni; végre s főleg, hogy prózájának magyaros folyékonyságával s meleg hangjával fölülmúlja magát az annyira magasztalt Báróczit is . . .

Báróczi Sándor. Aki prózánk fejlődésének phasisaival tisztában akar lenni, annak bizonyára meg kell ismerkednie azzal, kinek a koszorúja után való törekvés ada lelket egy Kazinczynak is.

Kármán József. Átalán minden dolgozata, de kivált a „Fanni“ olvasandó szorgalmasan. Ő volt ugyanis Kazinczy nagy ellenlábasa, ki ennek idegenes és „szépen selypítő“ prózája helyett a magyar nyelv szelleméhez hiven alkotá meg találó s kifejező prózáját; ki a sok fordítás helyett a tudományok eredeti, önálló művelésével akará izmosítni s fejleszteni a magyar eszmevilágot; ki oly finom Ízlést árul el Goethével szemben is, hogy a sentimentalismus alanyául s hőséül nőt választ; s kinek szépprózai frazeológiájából és dictiojából oly soká táplálkozék vala novellistikánk!

Kazinczy Ferencz. Sokat haboztam egykoron, vajon kezébe adható-e félreértés veszélye nélkül a stilustanulónak az a Kazinczy, kinek Kölcsey és Szemere „újításait nem javallották, mert ezáltal a nyelvbeli sokszínűséget elvesztő.“ (Köles.) Azonban tekintve az ő helyét, szerepét s hatását irodalmunkban, s tekintve mint nyelvmüvészt: lehetetlen kikerülnünk őt, — de nem is látok többé aggodalomra okot szépprózai elbeszélésünk mai föllendülésével szemben. — Azonban ha már olvastatjuk, akkor ne elégedjünk meg „Pályám emlékezetével“ és leveleivel, még ha ezekben érvényesül is leginkább egyénisége, — hanem állítsunk össze mutatványokat mindazon műfordításaiból is, melyekben Cicero, Sallustius, Shakespere, Gessner, Goethe, Klopstock, Herder, Wieland, Lessing, Weber, Moliére, Ossián stb. egyéniségeinek vissza- tükrözésére irányult törekvései szemlélhetők. Mert ez utón iskolázá Kazinczy önmagát öntudatos nyelvmüvészszé: már pedig a megismerkedésnek az ő iskolájával bizonyára hasznát látná mindenki.

Kölcsey Ferencz. Valamennyi prózai dolgozata alkalmas ugyan a stilus szépségeinek éreztetésére, de részemről legdallamosabbnak tartom a „Nemzeti hagyományokat“, legtemperamentusosabbnak a „Nemzeti