Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1899

Tartalomjegyzék

35

játékszínt“, s a hazaszeretet azon fájdalmának, melynek Kölcsey csaknem beteges alvajárója volt, leghűbb tolmácsolójául a „Mohácsot“; kétségkívül legklasszikusabbak pedig akadémiai emlékbeszédei.

Kisfaludy Károly. Humoros kisebb elbeszélései mintegy ellensúlyai Kármán sentimentalis szépprózájának. — S habár midőn a stílus fejlesztéséről beszélek, a prozaistákat tartom szemmel: még sem hallgathatok Kisfaludy K. „Mohácsáról“, mint melynek distichonainál zen- gőbbek irodalmunkban alig találhatók. Minden párverse e csodaszép elegiának egy-egy virágcsokrocska: zene, illat, szin, Ízlés, ihlet és hangulat teljessége, a költői virtuozitás valódi diadala. El is vitte ennek elszavalásával Szemere Bertalan a pálmát a többi európai nyelveken szavalló versenytársai elől.

Jókai Mór. Nemcsak a magyar, de úgyszólván a világirodalom novellistikájának egyik kimagasló mestere. Újkori szépelbeszélő prózánkba első vitte be a népies elemet, és pedig elévülhetetlen sikerrel. A leírás virtuozitásában utolérhetetlen, az elbeszélés bravourjában fölül- mulhatatlan.

Vas Gereben. Míg Jókai hangban, addig Vas Gereben tartalomban : psychicai s ethicai vonásokban tudta ellesni a magyar nép nemes charactervonásait. Azonkívül kitűnő mint korrajzoló. Összes műveit föltétien bizalommal ajánlom a tanulóságnak.

Gyulai Pál. „Mintha gyöngyszemeket márványlapra pergetnének“, — így jellemzi prózáját valaki. Méltán. Mert ez az az Írónk, ki minden mondatát hangosan olvassa föl önmagának, s addig tépelődik, míg tökéletesen nem hangzik minden mondat, s mig el nem találja a leg- odavágóbb szót, s a gondolatnak legráillőbb köntösét. Dallam, numerus, velő, lendület, folyamatosság mintaképe a próza terén. Elve: úgy kell tagolni a beszédet, hogy egy-egy lélegzetre jusson egy-egy szakasz. Tökéletesen ráillik Kazinczy gnómája:

Nem szeretek nehezet, ha nehéz; könnyűt nem, ha könnyű;

Ez s amaz együtt dísz, mint különadva hiány, ügy kell a mi nehéz, ha nem érzeti vélem, hogy az volt;

S a könnyű, ha simult sok faragásra leve . . .

Agai Adolf. A Jókai s Vas Gereben fölléptét követő hosszú károgások után tavaszt hirdető pacsirtaként emelkedik föl a rögek közöl Agai szépprózája. Találóan jegyzi meg róla egy szellemes iró: „Mesterileg képes ellesni a nyelv gondolatképző működésének oly titkait is, aminőkért prózánk ünnepelt művészei hasztalan küzdöttek.“ — Kár, hogy népiességében a dialectusok még keveredvék.

Tóth Béla. Öntudatos és hivatásos, s ami legbecsesb: hangulatos iró. Szépprózai aprólékosságai, tárczái, s a Krisztus gyermekségéről irt archaizáló legendája mesteriek. Körülbelül az ő tollán érzik először modern szépprózai epikánk egészséges zamata.

3*