Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898
Tartalomjegyzék
35 lésre szorítkoznia, s a gyermeket passzív szerepre kárhoztatnia. A gyermeknek cselekvő személynek kell lennie, a ki szemlél, figyel, kutat, gondolkozik s a tanító vezetése mellett bizonyos eredményre íut. Ne a tanitó tegye tehát meg, a mit a tanulónak kell tennie, mert az ilyen eljárás lekötve tartja a gyermek erőit és gépet csinál belőle; a tanítónak szavait talán pontosan visszaadja, de soha sem lesz gondolkodó, önmunkássághoz szokott ember. A lelki élet fejlődése bizonyos törvények szerint történik. Az újabb képzetek a régiekhez kapcsolódnak, s a reproductio szabályai szerint egyik képzet a másiknak segítségével újul fel a tudatban. Minél tisztábbak, világosabbak, intensivebbek a tudatba bejutott képzetek és ismeretelemek, s minél szorosabb és erősebb közöttük a kapcsolat, annál könnyebben és gyorsabban újulnak fel, míg ellenben a homályos, a meg nem értett, összefüggés nélküli képzetek könnyen kihullanak a tudatból. Az oktatásnak tehát nemcsak arra kell törekednie, hogy minél világosabbak és tisztábbak legyenek a gyermek képzetei, hanem egyúttal e képzeteket fixiroznia, erősítenie is kell s mintegy bevésnie a tudatba. Ne hanyagolja el tehát az oktatás az emlékező tehetség fejlesztését, különösen a tanítás alsóbb fokán. Az emlékező tehetség fejlesztése nincs az értelem rovására; ellenkezőleg alapja az értelem fejlődésének. Csak az az emléztetés káros, mely a kellően meg nem értett ismereteket csupán mechanikailag taníttatja be a gyermekkel, a nélkül, hogy a gyermek értelme azokat feldolgozta s igazán magáéivá tette volna. Ez az emléztetés, az úgynevezett magolás, tényleg elöli a gyermek lelkében az önmunkásságot. Ámde az átértett, a megemésztett és világos képzetek és ismeretek fixirozása, megtanulása csak elősegíti az értelem fejlődését, mert egy csomó biztos és tiszta képzettel látja el a gyermek lelkét, melyekhez könnyen hozzá lehet fűzni az újabb ismereteket. Az emlékező tehetség elhanyagolása minden bizonynyal káros hatással lesz az értelem fejlesztésére, felszínessé teszi az ismereteket, s a gyermeket elszoktatja a munkásságtól. Hogy a tanítást eredményessé tegyük s a gyermeket önmunkásságra szoktassuk, arra kell törekednünk, hogy a tanulást bizonyos jóleső, kellemes érzések kisérjék, mert így az akarat törekedni fog arra, hogy ezeket az érzéseket máskor is megszerezze. A tanulás pedig jóleső érzéssel fog járni, ha a gyermek megérti a tanulandókat és cselekvőleg vesz részt az ismeretek elsajátításában, vagyis ha mintegy maga találja ki már meglevő ismereteinek segítségével a következőt, s így erői és tehetségei működésben vannak. Ha a gyermek erőit meghaladja az elvégzendő dolog, ha homályos, át nem értett ismereteket kell betanulnia, vagy ha tehetségei és erői tétlenségre vannak kárhoztatva, a mennyiben a tanító végzi azt, a mit a gyermekei*
