Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898
Tartalomjegyzék
34 fordítania az iskolának az oktatás módjára is, ha a gyermeket az önmunkásságra akarja szoktatni. Az önmunkásság az akarat ténye, a tanítás módja tehát olyan legyen, a mely felébreszti és helyes irányba vezeti az akarat működését. Az akaratnak ugyanis az a sajátsága, hogy bizonyos czélt tűz ki maga elé, melynek elérésére az összes erőket és tehetségeket felhasználja, s ha a kitűzött czélt eléri is, nem nyugszik meg, hanem mindig többre törekszik, mert benne van a terjeszkedési vágy. Az akaratnak ezt a sajátságát használja fel az oktatás arra, hogy a gyermeket az önmunkássághoz szoktassa. A legelső feladata az oktatásnak, hogy felkeltse a tanuló érdeklődését. A mi iránt a gyermek érdeklődik, akarata törekedni is fog arra, hogy azt elsajátítsa, magáévá tegye, s igy meg fog indulni benne az önmunkásság; míg ellenben érdeklődés nélkül semmire sem halad az oktatás. Természetes, hogy az érdeklődés felkeltése nem csupán az ismeret- anyag minőségétől függ, hanem különösen a tanítás módjától. A gyermeknek tudnivágyását, érdeklődését, melyet már a szülői ház is fejleszteni tartozik, ne nyomja el a tanítás. Pedig lassan-lassan kiöli a gyermek leikéből az érdeklődést az olyan tanítás, mely nincs a gyermek értelmi fejlettségéhez alkalmazva; a meg nem értett, meg nem emésztett ismeretek, ha az emlékezet megtartja is őket, csak chaost teremtenek a gyermek lelkében, kedvét szegik, s ha külső eszközökkel kényszerítik is a fiút a tanulásra, rá nézve mindig csak robot lesz az. Az érdeklődést az oktatásnak az a módja tartja mindig ébren, a mely tiszta, világos képzeteket kelt a gyermek lelkében. Ezekhez azután könnyen fűződnek és kapcsolódnak az újabb és újabb képzetek, az akarat pedig nem elégszik meg velők, hanem mindig többre és többre törekszik, s így a gyermek lelke állandóan munkásságban van. Az oktatás módjának tehát természetesnek kell lennie s alkalmazkodnia kell a gyermek értelmi fejlettségéhez. Az egyszerűből halad az összetettre, a konkrétból az elvontra, a közelállóból a távolabb levőre, a könnyebbről a nehezebbre, hiszen e szerint fejlődik a gyermek ébredező lelki világa, tehát később is ez lesz a legtermészetesebb módszer az értelem fejlesztésénél. Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy az értelem fejlesztésének természetes módja csak a rávezető (inductiv) módszer. Az inductiv és deductiv eljárás kiegészítik egymást, egyik a másikat nem zárja ki, épen azért vegyesen használandók, úgy a hogy a dolog természete megköveteli s a hogy legczélravezetőbbnek látszik. Ha a gyermek értelmét helyes irányban akarja fejleszteni s igazi önmunkásságra akarja szoktatni, az oktatásnak nem szabad a puszta köz-
