Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1898
Tartalomjegyzék
33 Ha ezt úgy tervezik, hogy a képzőművészet elméletét és történetét tanítják mint új tárgyat, akkor egyáltalában nem helyeselhető a dolog, mert csak új terhet raknak a tanuló ifjúság vállára, s eredményre egyáltalában nincs kilátás. De a legnagyobb örömmel üdvözölhetjük a reformot, ha azt akarják, mint a vallás- és közoktatásügyi miniszter már idézett beszédében mondotta, hogy „minden tanár a maga szférájában a művészi érzéket felkeltse pld. a remekírók olvasásánál, a történelem előadásánál, az irodalomnál, a geographiánál, a rajznál.“ Hiszen senki sem vonja kétségbe, hogy a művészeti érzéknek s a szép ízlésnek felkeltése igen fontos paedagogiai eszköz, mely nemes tartalommal, idealizmussal gazdagítja a lelket. Elősegíti az önmunkásságot is, mert felfrissíti, felüdíti a gyermek lelkét, s egyúttal fogé- konynyá teszi a magasztosabb, fenségesebb eszmék iránt. Nagyon messze térnék tárgyamtól, ha a művészeti nevelés módozatairól, vagy azon akadályokról szólanék, melyekbe majd e terv kivitele ütközik, különösen vidéki középiskoláinknál; de nem tudom megállani, hogy ki ne fejezzem megütközésemet azon irányzaton, mely a középiskolai ifjúság szépérzékét és Ízlését úgy akarja fejleszteni, hogy a modern képtárlatokba vezeti őket. Igaz, hogy a művészeti nevelés csakis szemléltetés utján történhetik, mert csakis így szereznek az ifjak tiszta, friss, közvetetlen benyomásokat és képzeteket, de nagyon is meg kell válogatnunk a képeket, a melyekkel az ifjú művészeti érzékeit fejleszteni s lelkét nemesíteni akarjuk. Már pedig e czélra a mai szeczesszionisták képei és szobrai épen nem alkalmasak, mert nem keltenek a lélekben nemes érzelmeket és magasztos eszméket, az ízlést, a szépérzéket pedig helytelen, ferde irányba terelik. Tévesen gondolkodik, ki a „castis omnia casta“ mondásra támaszkodva azt hiszi, hogy minden megmutatható a gyermeknek. Nem figyelte meg az ilyen soha, mily pusztítást visz véghez a gyermek lelkében azoknak a képeknek nézése, melyek érzékiségét fejlesztik. Az ilyen művészi nevelés kimondhatatlanul káros hatással lenne a gyermek testi és lelki fejlődésére, elölné benne az erkölcsi érzést, élesztené a szenvedélyeket s megsemmisítené a gyermekben a komoly munkához való kedvet és így a helyett, hogy szárnyat adna a léleknek, melylyel az magasabb légkörbe emelkedhetik, inkább lehúzná a föld sarába és szennyébe. Nagyon körültekintőknek kell tehát lennünk a középiskolai anyag megállapításánál. Ne téveszszük szemünk elől, hogy a középiskolának feladata általános műveltséget adni s az ifjút a felsőbb oktatásra képesíteni; a végzendő anyag milyenségét és mennyiségét ez a czél határozza meg. Az anyag milyenségén és terjedelmén kiviil nagy gondot kell 3
